Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
164 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI A Sárvíz szabályozásánál ezen kívül más gondok is voltak. A közmunkára kirendeltek közel kétharmada (5012 fő) nem jelent meg, vagyis megtagadta a közmunkavégzést, amiben szerepet játszhatott az is, hogy a kirendeltek többsége a Sárvíztől távol fekvő településeken élt. A vármegyei közgyűlés az így elmaradt csatornaépítés hosszát 2536 ölre becsülte, a távolmaradókat pedig renitenseknek nyilvánította, és kötelezte őket, hogy 1778-ban az azévi kirováson túl az elmaradt kötelezettséget is teljesítsék. A gyűlés arról is határozott, hogy 1778-ban meg kell vizsgálni az elkészült csatornák partjait. Utasították hát Liptay József vármegyei mérnököt, hogy Ladánytól Tácig terjedő részen mérje föl a vízrongálta szakaszokat, és gondoskodjon azok helyreállításáról. Mivel az érintett partok nagyrészt a kenderázta- tások miatt mentek tönkre, felszólították az érintett birtokosokat, hogy a csatornában történő kender- áztatástól tiltsák el jobbágyaikat. Az 1774—1777 évek között végzett Sárvíz-szabályozási munkálatok során összesen 25 223 öl hosszúságú csatornát ástak ki Fejér vármegye területén, s ezekért a munkákért összesen 34 ezer forintot fizettek ki. A szabályozási munkálatok a Bőhm által készített terveknek megfelelően az 1778-1784 közötti években tovább folytatódtak, de a korábbinál kisebb ütemben. Bőhm mint igazgató mérnök ebben már közvetlenül nem vett részt, de a levéltári dokumentumok azt tanúsítják, hogy az ügy első számú szakmai felügyelője maradt.174 Egy saját kezűleg írt és aláírt, 1784-ben készített táblázatos kimutatásban - a földesúri birtokok és a hely szerint - részletesen felsorolta azt, hogy az 1774 és 1784 közötti években Fejér vármegye és Fehérvár szab. kir. város területén milyen hosszú Sárvíz szabályozó csatornát ástak, valamint azt, hogy azok mennyibe kerültek. Bőhm Ferenc ezen összegezése szerint az említett időszakban a vármegyében és a szabad királyi városhoz tartozó területen összesen 47 434 bécsi öl (89,9 km) hosszúságban ástak csatornát, s ezért összesen 70038 forintot és 86 krajcárt fizettek ki. Egy ölnyi csatorna ásása ezek szerint átlag 1 forint 48 krajcárba került. A Sárvíz Tolna vármegyei szakaszának szabályozása, illetve új medrének (csatornájának) ásása 1776- ban szintén a Bőhm által készített tervek alapján kezdődött el. Itt a simontomyai „forgó”-tól a mai Sióagárdig az ásandó csatorna vonalát úgy jelölte ki, hogy az egyúttal a tolnai dombokról érkező kis- vizeket is felfogja, ezzel mentesítve a Sárvíz mélyebben fekvő bal parti területeit. Annak, hogy a tolnai szakaszon a szabályozás két évvel később kezdődhetett el Károlyi Zsigmond (1953) szerint az volt az oka, hogy „...a tervek veszélyeztették az alsó szakaszon még virágjában lévő ősi ártéri gazdálkodás érdekeit, a kisbirtokosi nemesi vármegye (Tolna megye) és a nép egyaránt ellene szegült minden ilyen irányú kezdeményezésnek”. Véleményünk szerint nem csak az idézettek késleltették a szabályozás megkezdését, hanem az is, hogy a Sárvíz természetes medre - ha azt rendszeresen tisztogatták - a 18. sz. közepén hajózható volt Pálfáig, sőt Simontornyáig, kiöntései pedig kisebb területeket mocsarasítottak el, mint Fejér vármegyei szakaszán. Ezért nem tartották az itt élők sürgősnek a szabályozás ügyét. Végül is nem annyira a Helytartótanács és Sigray Károly báró királyi biztos, mint inkább a Fejér vármegyei szakaszokon 1774—1775-ben végzett munkálatok szorították rá a tolnaiakat a csatornázás megkezdésére, mivel felismerték, hogy a felső szakaszokon elkészülő lecsapoló- és malomcsatomák megváltoztatják majd a Sárvíz vízjárását, s a nagyobb vízhozamokat a természetes meder nem fogja tudni a korábban megszokott módon levezetni. 174 1 781. január 26-án Székesfehérváron keltezett latinul írt feljegyzésében pl. három tervváltozat szerint adott szakvéleményt a pentelepusztai határ sárvízi mocsaraitól a Gaja-patakon lévő székesfehérvári malomig, illetve Fehérvár szabad királyi város ún. “Hosszú-híd”-nál lévő vámjáig ásandó csatornáról és annak költségeiről.
