Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
A SÁRVÍZ MOCSARAINAK FELMÉRÉSE ÉS A BŐHM-FÉLE ELSŐ SZABÁLYOZÁSI TERV 163 A Sárvíz és Sió-völgy vidéke befolyásos földbirtokosainak, a Zichy grófoknak soponyai kastélya Ez a megállapodás az első magyarországi társulati egyezség létrejöttének tekinthető, még akkor is, ha nem alkottak alapszabályt működésükhöz, és a pénzügyeket a megyei házipénztáron (Cassa domestica) bonyolították le. A csatornázáshoz a robotra kirendelteken kívül napszámosokat is küldtek Fejér vármegye 20-40 km távolságban lévő településeiről. A napszámot a teljesítmény alapján fizették: egy öl hosszúságú csatornáért 1 forint 50 krajcárt. A munka - Bőhm irányításával - kezdetben rendben haladt, de már 1776. elején gondok voltak a napszámbér körül. Egyes birtokosok ugyanis nem fizették be a vármegyei házipénztárba a szükséges hozzájárulást. A bérfizetési problémák miatt a napszámosok otthagyták a munkát, ezért az 1776. szeptember 16-i közgyűlésen a megye vezetése bejelentette, hogy a Helytartótanácstól katonaság kirendelését kéri. 400 katonát vezényeltek így a csatornázáshoz, akik az ellátáson kívül napszámbért is kaptak a kiásott földmennyiség után. Bőhm - nehogy megismétlődjék a korábbi eset - a számításba vett kiásandó földtömegért járó napszámbér összegét előre kérte befizetni. A munkát 1776. szeptember 9-én Hörcsöknél (ma Kishörcsökpuszta) akarták megkezdeni, ezért a Zichy grófokat, mint területileg érdekelt birtokosokat a vármegye felszólította, hogy az 5515 öl hosszúságú csatornaárok kiásásáért 8272 forintot mielőbb fizessék be a megyei házipénztárba. A következő évben a csatomaásást - akkor már az 1776. július 6-7-én Tihanyban elfogadott elvek szerint - április 28. és június 28. közötti időben tervezték végezni. A munkára Fejér vármegye 82 községéből, ill. pusztáiból 7853 közmunkára kötelezett jobbágyot, zsellért, valamint családtagot rendeltek ki, akik ezért bizonyos díjazásban részesültek.173 A közmunkásoknak 3926 öl hosszúságú csatornát kellett volna kiásniuk a Csőszpuszta-Soponya-Láng- Kálóz-Nagyhörcsök közötti vonalon. 1777 nyarán ezt a részt össze akarták kötni az Úrhida-Szabadbattyán-Tác közötti felső szakaszon már kiásott csatornákkal. A földmunkák Kálóz határában, 1777. július végén fejeződtek be, ahol kizárólag katonák dolgoztak. Zichy János gróf szerint igen rossz munkát végeztek, amit azután ki kellett javítani, így a csatorna az eredetileg meghatározott 1 forint 50 krajcárral szemben 3-4 forintba került ölenként. A vármegyegyűlés Zichy panaszának nyomán megbízta Vörös Zsigmond főszolgabírót és Bőhm Ferencet azzal, hogy a csatorna egész hosszában, ahol a katonák dolgoztak, vizsgálják meg a csatorna minőségét. 73 73 A vármegyei közmunkára meghatározott időtartamban - az asszonyokon, gyerekeken és öregeken kívül - minden telkes jobbágy, házas- és házatlan zsellér kötelezett volt, amiért a vármegyegyűlés által meghatározott napszám járt. A felnőtt családtagok kirendelését is a megyék határozták meg. Mivel a Fejér vármegyei csatornázásnál a közmunkát először alkalmazták a 18. századi Magyarországon, a kirendelés feltételei még kiforratlanok voltak.
