Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
162 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI Hrenkó Pál (1984) tanulmányában Bőhm sárvízi munkásságával kapcsolatban megemlíti, hogy mérnökünk “1776 tavaszán bejárta a Tolna megyei szakaszt, kijelölte az átvágások helyét és a megásandó árok vonalát. Ugyanekkor kérvénnyel járult a királyi biztoshoz, hogy rengeteg elfoglaltságára való tekintettel ruházzák másra az igazgató-mérnöki teendőket, vagy évi fizetéssel függetlenítsék a tatai uradalomtól. Ugyanis az Esterházyak sem nézték jó szemmel sárvízi tevékenységét és felszólították, hogy vagy mondjon le másirányú elfoglaltságáról, vagy 19 évi csorbítatlan szolgálata ellenére elbocsátják az uradalomtól.” Bőhm 1778-tól már nem foglalkozott a Sárvíz szabályozás helyszíni munkálataival. Azonban nem szakadt el teljesen a szabályozás ügyétó'l, amit a Fejér Megyei Levéltárban őrzött 1781. és 1784. évi keltezésű saját kezűleg írt és aláírásával ellátott két feljegyzése is bizonyít. Bőhm 12 évig munkálkodott uradalmi mérnöki teendői ellátása mellett a Sárvíz szabályozásánál, melynek során maradandó megoldásokkal gyarapította a vízépítés tudományát. Bőhm sárvízi térképéről Lukács Károly (1943) a következőket írta: „A Sárvíznek és vízrendszerének a XVIII. század közepén volt állapotát és első' szabályozási tervét az a színes térkép tünteti fel legjobban, melyet Böhm Ferenc a magyar királyság felesküdt mathematikusa 1767-ben terjesztett elő »Mappa Stagnum sic dictum Sárvíz« cím alatt. A Sárvíz mocsárvilágát beható részletességgel feltüntető, 3700 öl léptékben készült térképet a M. Nemz. Múzeum térképgyűjteményében őrzik.” Bőhm 1767-ben készített a Sárvíz Veszprém és Fejér megyei szakaszáról egy kb. 1: 59500 méretarányú áttekintő térképet is,172 amelyet Bendefy és V Nagy (1969) a következőképpen értékelt: „Ez a térkép rendkívül tanulságos. Azt bizonyítja, hogy sem a Siónak, sem a Sárvíznek hosszú kilométereken át nem volt lefolyást biztosító kisvízi medre. Az Ozorától kelet felé tartó Sió-meder egyesült a Pincehely felől észak felé tartó Kapós-mederrel, és az egyesült ágak Simontornya közelében egy szűk völgyet ellepő mocsárba torkollottak... a völgynek az északi, mind a déli szélén egy-egy malomcsatorna futott. Ezekről nem mondja a térkép [sic!], hogy Bőhm alkotásai lettek volna; feltehetően már Bőhm is így találta őket. Ha ez a feltevés igaz, akkor talán ezek vezették őt rá a »vízfélreszorítás« elvére, amit hasonló esetben később Beszédes is előszeretettel alkalmazott." A Bendefy és V Nagy által említett „malomcsatomák” az előzőekben ismertetett 18. századi térképeken nincsenek feltüntetve, vagyis nem léteztek. Következésképpen az a feltevés sem fogadható el, hogy „talán ezek vezették” BŐHMöt a vízfélreszorítás elvének felismerésére. Mint említettük, BŐHM Sárvíz-szabályozási terveit Fejér vármegye 1769. évi gyűlése elfogadta, de tényleges munkálatokra csak azt követően került sor, hogy 1771-ben Mária Terézia Sigray Károly bárót kinevezte a Sárvíz-szabályozás császári és királyi biztosává. Ezzel a vízimunka „dekrétum”-os nyomatékot kapott. Sigray ténykedése nyomán a Sárvíz ügye a később ismertetendők szerint Sár- víz-Sió-Kapos-Balaton-szabályozási üggyé vált, de közben a Sárvíz felső szakaszán hozzákezdtek a Bőhm által javasolt csatornák ásásához. Ezek a munkákkal kapcsolatban, bár nem tartoztak szorosan a Sió-szabályozáshoz, mégis érdemes röviden ismertetni az 1774-1777 között történteket. 1774-ben három-négyévi egyezkedés után a Sárrét környéki birtokosok a Batthyány-uradalommal együtt megállapodtak a csatornázás terheinek megosztásáról, a jobbágyi robotteljesítések vezényléséről, és arról, hogy a robotkötelezettségeken túl milyen napszámbéreket fizetnek a nem robotmunkát végzőknek. 172 Fodor Ferenc (1952) közlése szerint a térkép teljes címe: Mappa Stagnum sic dictum Sárvíz ex Inclyto Comitatu illius Veszprimiensis oriens, ac per totum 1. Comitatum Albensem protensum dijfusumque representans.
