Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
110 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG Az uradalom 1798-ban készített összeírásában többek között az olvasható, hogy „Az említett Sió vízén két malom áll mindenik alul csapó, háromkerekű az amelly a városhoz legközelebb vagyon Szitás malom, a túlsó pedig Korpás. Ezen malmok mellett lévő gáton az ország útja megyen Veszprém, Fehérvár és Földvár felé". A fejlődés a 19. sz. első felében is töretlen volt. Fényes (1851) szerint a 3200 lakosú mezővárosnak „határa mindennel megáldatott; van igen termékeny szántóföldje (82 egész úrbér egész telek van itt) kövér rétjei, nádasa, erdeje, roppant szőlőhegye.” A Sió bal partján Ozorával csaknem szemben fekvő Tóti pusztáról írva pedig kiemelte, hogy van „egy híres 9 kerekű malma, melly 8000 mérő vámot hoz.” A 19. sz. első felében az ozorai malmokat tovább korszerűsítették, amint az az előbbi idézetből is kitűnik. Végül is ezek okozták a legfőbb problémát a Sió szabályozásában. A Sió völgy végén fekvő Simontornya birtok- és településtörténetéből csak néhány vízrajzilag és vízhasználati szempontból lényeges mozzanatot ismertetünk. Csánki Dezső (1894) szerint Simontornyán először 1324-ben „Poss. Symonthornya, Symonthurnya” néven említették, de 1377-ben már „Oppidum seu poss. Simontornya”-ként írták az oklevelekben. A névváltozatok írása 1517-ig megtalálható a 14—15. századi okiratokban. Országos vásárait I. Lajos királytól kapta 1377-ben. Simontornya krónikáját Kiss István (1938) készítette el, amit 1990-ben újból kiadtak. Művének bevezetőjében „Topográfia” alcím alatt olyan pontosan írta le Simontornya egykori föld- és vízrajzi viszonyait, hogy az újabb kutatások alapján sem tehetnénk ezt pontosabban. Ezért az erre vonatkozókat az ő művéből idézzük: „ Simontornya község (régi mezőváros a dunántúli dombvidéknek azon a pontján fekszik, ahol a Pécs körüli hegység észak felé nyúlványa végződik és találkozik a fejér megyei fennsíkkal, melytől a Sió-Kapos völgye választja el... Legmagasabb pontja a tengerszín felett 220 méter, a vasútállomáson 103 m, a Sió 0 pontja 98 m. A községnek természetes határa csak dél felé, Kisszékely község irányában van, ahol a szőlők mögött dombos oldalon erdők körítik, míg egyebütt egybeolvad a szomszédsággal... keletnek Sáregres, Cece felé a mocsarak a fejér megyei fennsíkon mennek át, északra Igar, Vám felé a fennsík sehol sem törik meg, a nyugatra elterülő mocsaras rét pedig Ozora és Némedi irányában a Sió-Kapos összefolyásáig alkot egy síkságot. Egyetlen választóvonal volt itt, mégpedig a mocsarakon áthúzódó vízmeder s mutatta ’ a maga kanyargós útjaival a két vármegye régi határát... A vízrendszer kialakulásáról csak homályos képet nyerhetünk az 1765-i térképről, mert az addig lefolyt századok is sokat változtattak a tájék képén; annyit azonban biztosan állíthatni, hogy e vidék lapálya 500-600 évvel ezelőtt csupa mocsár volt, ahol a víz lassan folydogált a kanyargós medrekben és csak egyes kiemelkedő szigetek, lápok képeztek szárazföldet a nádrengetegben. Vízivadak sokasága népesítette be ezt a területet s még 200 évvel ezelőtt is vadon tenyészett itt a hattyú. Az Ozora község és Tóthi-puszta irányából északnyugatról húzódó Sió völgye a... gyónti és tolnanémedi határon találkozik a délnyugatról húzódó Kapos völgyével. Ez a völgy ettől kezdve kiszélesedik V2 - 1 V2 km-nyire, és Cece irányában keletre fordul. Simontornyánál megszűkíti a fejér megyei fennsíknak egy lenyúló földnyelve... szűkület után a völgy újból kiszélesedik és kelet felé... a sáregresi dombok alatt átmegy a Sárvíz síkságába; a völgy déli széle pedig a némedi, szentpéteri és simontornyai szőlőhegy után a pálfai határnál végződik. A réteken, illetőleg régebben a mocsaras lapályon folyó víznek az idők folyamán különböző elnevezése volt. Legrégibb nevét a Szent István által alapított pécsi püspökség határainak megállapításánál találjuk, ahol Ozora mint folyót jelző név fordul elő. Ezen a mostani Siót kell érteni, mégpedig annak azt a részletét, mely a Balatonból való eredésétől a Kapós beömléséig terjed... A Kapósnak azt a szakaszát, mely a Koppány és a Sió közé esik, első időben szintén Koppánynak nevezték, mintha abba ömlenék a Kapós, nem pedig megfordítva. Ez az elnevezés később megváltozik és a mai lesz. szokásos azzal a különbséggel, hogy a Simontornya alatti rész is még Kapos; egy 1346-i egyezség ily nevezetű vízen egy simontornyai malmot említ... Részletesebben szól e vizekről Csákány Ferenc simontornyai harmincados, ki 1690-ben a következőket írja: »a Kapos a Koppányból ered és a Balaton tavából táplálkozó Saár nevű folyóval együtt Siónak neveztetik. Kapos és Saár nevet nyerve Battánál a Dunába ömlik.«
