Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig

A SIÓ MENTI BIRTOKOK ÉS TELEPÜLÉSEK A 11-18. SZÁZADBAN

I 1 1

Nyilvánvaló, hogy különböző elnevezések sok zavart okoztak a birtokviszonyok elbírálásánál, mégis úgy látszik, hogy az első vízszabályozási munkálatoknál már tisztázták a fogalmakat és a Saár, Sárvíz névvel a Fejér és Veszprém megyéből eredő későbbi Nádor-csatornát illették. A szabályzása előtt, 1810-24-ig a Sió tnár a 4-es (simontornyai, pálfai, sáregresi, cecei) határánál fekvő Forgón túl Cecénél ömlött a Sárvízbe és eddig az volt a főfolyó.

A várat és a községet körülfolyó vizek útja még ma is (az 1930-as években) kinyomozható; a réteken itt-ott megmaradt katlanok, nádas erek és savanyú káka, sás növényzet elárulja a régi medret. A mai urasági kastélynál meg- szűkiilt völgyben egy mederben folyt keletnek, s ez volt a ma már betemetett, de korhadó növényeiről ezelőtt pár évvel még meglévő »Büdös tó«-nak nevezett hely, hol csakhamar kiválik az északnak vonuló ág, mely 40 évvel ezelőtt is még nádas volt. Ez az ág északra kanyarodik a vasút felé, majd keletnek fordulva a Forgónál egyesül a főmederrel. A főmeder keletnek húzódva előbb a vár sarkánál adott egy ágat északnak a mai nagy vendéglő udvarán át, majd tovább folytatódva... vonult a mostani járványkórház, tájáig. Itt újra észak felé kanyarodott s a kuruc- időkben egy malmot is táplált.

A vizek és mocsarak közötti száraz területek, szigetek részben legelőül, részben kaszálóul szolgáltak már a régi időkben is. Legelsőül kell említeni azt a szigetet, mely a Szent István korabeli Tolna megyei Menyőd és a Fejér megyei Börd falvak mellett három oldalról folyóvízzel, egy oldalról pedig nagy nádassal körülvéve igen jól védett és alkalmas helynek mutatkozott arra, hogy várat építsenek. Ez a mai belsőváros helye, mely még a XVIII. sz■ végéig, illetőleg a Sió szabályozásáig csak két hídon át volt megközelíthető; a hidak 1690-ben Fejér megye felől ISO, Tolna megye felől 70 lépés hosszúságúak voltak. A többi sziget közül kiemelendő a »Forgó-sziget« a sáregresi-simontornyai és pálfalvi határ találkozásánál, a mai vásártéren levő »Bíró-sziget«-je, a belső város keleti részén fekvő »Székely-sziget« és a vasút felé eső »Vörös Pál-féle sziget«... Északnyugati irányból a dégi, szilasi és igari mocsaras tavak lefolyása, a Pósa-patak is szaporította a vizeket, amelyeket egy hosszú gát fog fel, hogy malomhajtásra felhasználhatók legyenek. Ez a gát a Sió szabályozása alkalmával a mellette épült malmokkal együtt leromboltatott, de helyette egy 200 lépés hosszú, új gát épült, s a Pósa-ta- vat határolja, mely most is egy malmot táplál. A régi malmok helyén valószínűleg már az 1346., 1518. és 1546. években is malmok voltak, valamint itt volt a közlekedés is Fejér és Tolna vármegye között, mert távolabb a nagy nádasok miatt még ladikon sem érintkezhettek.”

Kiss idézett topográfiája (1938) Simontornyáról nagyon sok értékes információt tartalmaz, de néhány vonatkozásban az újabb kutatások során feltárt iratok és térképek alapján, amelyeket a későbbiekben ismertetünk, kiegészítésre szorul.

A település birtoklásának és lakosainak történetével Kiss - CsÁNKitól némileg eltérően - a következőket írta: „Szent István király hatvan besenyő családot telepített le a Sárvíz mentén... Székesfehérvárról lefelé vonuló besenyők csapata Igorról jól láthatta a szembenfekvő hullámos dombokat,... hogy a Mózse tövében letelepedjenek... I. Károly király 1324. évi adománylevelében nincsen pontosan megjelölve ez a (Menik) Menyőd falu, de már a Zsigmond király által kiállított 1397-i és 1401-i adományozási és beiktatási oklevelekben Simontornya falu egyik fele »Menyeid« néven, s emellett Simontornya falu másik fele »Sziget« néven szerepel... Maga a vár és a hozzáA simontornyai vár napjainkban