Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ MENTI BIRTOKOK ÉS TELEPÜLÉSEK A 11-18. SZÁZADBAN 109 Az ozorai Esterházy-uradalomközpont kiépítése 1740 táján fejeződött be az egykori várnak kastéllyá való átalakításával, és az említett egyéb uradalmi épületek felépítésével. Ozora központjában álltak még az Egry-, az Erkényi- és az Árvay-kúriák a templom körüli plébániával együtt. A jobbágytelkek déli irányban az egykori kolostor romjai előtti kútig, illetve a másik irányban a Sió mentén sorakoztak a Fürgédre vezető útig, melyeken fából épített jobbágyházak voltak. A Sió Veszprém vármegyei oldalán Tótipusztától délre, 1739-1744 között méntelepet, lovaglóiskolát és új kastélyt építettek. Az építkezéshez a téglát Ozorán vetették és égették, a faanyagot a kaposvári uradalom erdőiből, a meszet Ösküből hozták. Ennek az építkezésnek kapcsán javasolta Tarnóczy tiszttartó 1741 júniusában, hogy az építkezéshez szükséges fát Tolnáról hajóval szállítsák a Sión, mert egy hajó 30 szekér fát is el tud hozni egyszerre. Ebből arra lehet következtetni, hogy nemcsak a kaposvári uradalom erdőiből, hanem máshonnan is vágtak fát az építkezéshez, és hogy a Sió alsó szakaszán ebben az időben hajózni lehetett. A másfél évtizeddel korábban, a régi várból kialakított kastély az új földesúri (igazgatási központ) felépítésével tulajdonképpen feleslegessé vált. A tiszttartó 1742 végén kérte, hogy a régi kastély egy részét terményraktározásra használhassák, amire engedélyt kapott, s a vár termei és szobái 1743 végére megteltek gabonával. Három év múlva Wimpassinger építőmesterrel elkészítették a várnak (kastélynak) magtárrá való teljes átépítésének a tervét. Az iratokból úgy tűnik, hogy ez a terv nem nyerte el az uradalom közvetlen vezetésében érdekeltek egyetértését. 1746. április 12-én kelt felterjesztésében az új inspektor egy teljesen új magtár felépítését sürgette, mert szerinte a régi kastélyból igénybe vett helyiségek az uradalom gabonatennések elhelyezésére kis befogadó képességük miatt alkalmatlanok. A felterjesztés idején Wimpassinger már készítette az új magtár tervét, ami a fennmaradt tervrajzok szerint megfelelt volna az akkor korszerűnek tartott követelményeknek. A tervet nem valósították meg - valószínűleg a csökkent gabonatermés miatt de 1746-ban egy új ozorai malom tervét készíttették el vele. A WiMPASSiNGER-féle malom építését Kismartonban 1751-ben engedélyezték, s ugyanakkor utasították Zinner uradalmi mérnököt, hogy egy soproni ácsmesterrel együtt tekintse meg az ozorai malmokat. A megtekintésről szóló jelentést együtt nyújtották be Kismartonban. Valószínűleg ehhez a jelentéshez tartozott az Esterházy-tervtárnak az a rajza, ami a „Plan von der Neuen Mühl zu Ozora wie sich solche Befunden Anno 1751. den 24 Junij” címet viseli és ma a MOL Tervtárában, a T-2 XXXlII.No. 1076 jelzeten található. A rajzon a Sió árterén át vezet a tompa háromszög formájú gát, a jobb oldalon egy háromkerekű „ Walek Muhi”, a bal oldalon pedig „Altes Werck” feliratú malmokat a hozzájuk tartozó zsilipekkel ábrázolta a szerző. A „Altes Werck"-et négykerekűnek tüntette fel, a gáton pedig „ Weg nacher Ozora ” felirat látható. Az Esterházy-tervtárból származik a T-2 XXXIII. No. 1077 jelzetű tervrajz is, amelynek felirata: „Plan von der Neuen Mühl zu Ozora, wie solche vermög Gemachten Projects solle ausgebauet werden”. Ez a tervezett állapotot mutatja. A jobb oldali, ozorai oldalon lévő malom az átépítés után is háromkerekű (két őrlő + egy kalló) maradt, a bal oldali viszont hatkerekűre való átépítést ábrázolja. A terv szerint a gáttöltést teljesen átépítették, a gátban középen árapasztó zsilipet alakítottak ki a malmok zsilipjein kívül. A töltést nemcsak megerősítették, hanem a parti csatlakozásukat támfalakkal támasztották meg. A gátat mintegy 20 méterrel megtoldották, s így annak teljes hossza meghaladta a 250 métert. Az átépítéseket minden bizonnyal a következő években megvalósították, mivel a malmokhoz és egyéb épületekhez az uradalom téglásmestere 1751. év végéig már 170 ezer téglát kiégetett. A malomépületek tehát Ozorán ekkor már téglából épültek. Az új gát tette lehetővé valószínűleg azt is, hogy a hercegtől engedélyt kapjon Hertz Löw kismartoni posztókészítő és bőrfeldolgozó, hogy az ozorai Sión ebből a célból malmot létesítsen. A 18. század végéig Ozora folyamatosan fejlődött, a határához tartozó majorságokban az akkori viszonyokhoz képest korszerű gazdálkodást folytattak, ami hatással volt a jobbágyok gazdálkodására is.
