Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ MENTI BIRTOKOK ÉS TELEPÜLÉSEK A 11-18. SZÁZADBAN 107 ként, ami a török haderő felvonulási-utánpótlási területeként szolgált a hódoltság idején, s amely sávba Simontornya vidéke is beletartozott. Ozora uradalmának jobbágyai ebben az időben kétfelé adóztak; egyrészt a ténylegesen ott lévő török hatalom megbízottainak, másrészt a Pápán székelő enyingi Török-családnak. Az 1618-ban örökös nélkül elhunyt Török István birtokait a Nyáryak örökölték, tőlük pedig nem sokkal később az Esterházyak. 1622-ben már Esterházy-birtokként írták össze Ozora, Simontornya és Tamási várának falvait, bár Felső Balázs 1628-ban azért állt perben Esterházy Miklós nádorral, mert Nyáry Miklós neki adta zálogba azokat. Buda török uralom alól történt felszabadítása után, 1686. szeptember 23-án Bádeni Lajos vezette sereg, amelyben Batthyány- és Esterházy-huszárok is voltak, elfoglalták Simontornyát, majd a következő napokban megadásra kényszerítette Ozora, Tamási és Pincehely török őrségét. A felszabadult Ozorára és Tamásira a Héderváriak örökségeként a velük rokon Viczayak tartottak igényt. A birtokjogot perlő Viczay Ádám végül kiegyezett Esterházy Pállal, aki a két uradalmat 1698-ban 1500 aranyforintért megvette tőle. Ozora török hódoltság utáni első összeírása 1688-ból származik, amikor a mezővárosi jogú településen 147 háztartásban magyar és rác lakosság élt vegyesen. Majorság és két malom tartozott hozzá, határában szántóterületek, szőlők és nagy kiterjedésű rétek és legelők voltak. Egy évvel később már hárommal több házat írtak össze, majd harmadik alkalommal 1690-ben részletesebb összeírás készült, amelyben először tettek említést a Sió vizén átvezető hídról, és arról, hogy a mezőváros 153 háza közül 49 ház épül falusi módon fából, azaz paticsfalas volt. A lakosság között 30 nádori katonát és 46 szabad hajdút tüntettek fel. Koppány (1995) szerint egy 1622-ben készített Esterházy-birtokösszeírásban Ozora együtt szerepelt Simontornya és Tamási uradalmaival, és az azokhoz tartozó huszonegy faluval, de Ozorához tartozott ekkor Törökkoppány, Döbrököz, Dombóvár és Kaposvár vára is, valamennyi ezekhez tartozó falvakkal és földterületekkel. Ezekre a településekre és birtokokra végül is királyi parancsra 1702-ben iktatták be birtokos föl- desúmak herceg Esterházy Pált, az ország nádorát. Még ebben az évben újra összeírták a Balatontól délre fekvő Esterházy-birtokokat, köztük Ozorát is, melyhez a közvetlenül határába tartozó Döbrönte, Borzás, Gyánt, Dorog, Tóti és Sári pusztákon kívül még 12 település és 13 puszta tartozott. Az uradalmat a Rákó- czi-szabadságharc után, a szatmári békét követően 1712-ben szervezték újjá. Figyelemreméltó, hogy az Esterházyak Kismartonból kiküldött tisztségviselője és egyben összeírója az ozoraiakat legelőször a két uradalmi malom helyreállítására kötelezte. Úgy tűnik, hogy az 1688-ban feltüntetett két malom teljesen tönkrement. Az Esterházy birtokok teljes rendezéséhez azonban csak az után foghattak hozzá, hogy 1715-ben megszüntették Somogy és Zala vármegye egyesített közigazgatását annak ellenére, hogy az Ozorától kormányzott tolnai, somogyi és baranyai uradalmak abba a hitbizományba tartoztak, amelyet Esterházy Pál herceg alapított 1695-ben, s amelynek Ozora, Simontornya, Tamási, Döbrököz, Dombó, Törökkoppány, Kaposvár és Szentlőrinc település és határai képezték a Somogy vármegyei részeit. Az ozorai vár napjainkban. A vár az alsó Sió-völgy egyik védelmi központja volt az elmúlt századokban