Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
100 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG hogy a fokiak által Töreki és Jód pusztákon irtott földeket a káptalan úgy adta oda a kilitieknek, hogy nem fizette meg a fokiak által végzett munka árát. Az uradalmi ügyvéd viszontválaszában érveléseivel elérte, hogy az úriszék kihallgasson a szomszéd falvakból (Szabadiból, illetve Kilitiből) is visszaemlékező tanúkat. E tanúk Fokkal kapcsolatban a következőket „vallották”: „... a’ kérdésben lévő foki helységnek szintén olly jó mezejek, hasonló jó terméken szántó földeik és réttyeik vannak, valamint a’ tanúknak, mint mindjárt szomszédságban lakó helységbélieknek... Vonyós marháik kövérek és feles birkákat is jelentett foki lakosok is tartani szoktanak, és noha (a tanúk)... mindnyájan koros emberek, nem emlékeznek arra, hogy vagy Sióvize, vagy a Balaton réttyeiket vagy szántó fölgyeiket el öntené any- nyira, hogy az által valamelly károkat vállalnának... hanem az hó vize tavaszkor, a'midőn az hó hirtelen meg futamodik, néha meg önti, de abbúl is... leg kisebb kárt nem vallanak... Tagadhatatlan az is, hogy kertyeik alatt a fokiaknak két forgó malom is lévén, az is nagy könnyebbségükre vagyon, mert vidék helre őröltetés végett nem kölletik messzire fáradni, ki vévén néha néha, de ritkán történni szokott száraz esztendőket, a’ mellyekben a ’ malmok nem forognak, de egyéb eránt is nagy ország úttyában foki helység lévén a ’ mi nemű elesége a ’ lakosoknak eladni való vagyon, a’ sok utasokra nézve könnyen pénzzé fordéthattyák... kukoriczájokat is jó pénzen el adhattyák és mivel a fuvarozás is nálok számos, az is vagy quietáltatik (leszámítódik), vagy kész pénzzel ki fizettetik és így ebbül is több hasznot... vehetnek...” Az úriszék elfogadta a tanúvallomásokat a fokiak jó helyzetéről. Hiába bizonygatta a falu bírája és két esküdtje, hogy a boron kívül más eladni valójuk nincsen, hogy határukban nem teremnek olyan hasznos termények, mint a szomszédos Fok-Szabadi és Kiüti határában, az úriszék ítélete az urbárium hatálya alá helyezte a falu lakosságát. Az ítéletet a Helytartótanács rendeletileg megerősítette és ennek megfelelően az 1781. november 30-i úriszéken a fokiak elfogadták az úrbéri szabályozást. Ezzel véget ért a könnyebb, árendás állapotuk. Az 1781. februári úriszéken Fok-Szabadiból, illetve Kilitiből kihallgatott tanúk közül négyen 65 év felettiek (a legidősebb 80 éves) voltak, akik nem emlékeztek arra, hogy a fokiak rétjeit, vagy szántóit a Balaton kárt okozó módon elöntötte volna. Ha vallomásuk megfelelt a valóságnak, akkor az azt jelentette, hogy az 1730-as évekig visszatekintve nem volt a Balaton és a Sió vízállása olyan magas - eltekintve a tavaszi „hómegfutamodástól”, - hogy a 105-106 méteres tengerszint feletti magasságon, vagy az alatta fekvő rétjeikben, szántóikban kárt tett volna. Vallomásaikról írásban rögzítettek még egy lényeges információt: nevezetesen azt, hogy a fokiak „két forgó malom”-ban is őrölhettek, kivévén a ritkán előforduló száraz esztendőket, amikor a malmok nem foroghattak. Ha vallomásuknak ez a része is megfelelt a valóságnak, ez egyrészt azt jelenti, hogy a káptalan két malmot is fenntarthatott a Sió vízén, melyek közül az egyik valószínűleg az 1730-as években még az ősi kifolyási ágon működhetett, másrészt voltak évek, amikor - az előzőekben, a Bél Mátyástól és Krieger Sámueltől idézettek szerint - száraz időszakban, a tó visszahúzódásakor a Sió a torkolatánál kiszáradt és megszűnt benne a vízfolyás. A fokiak az urbárium bevezetése után jobbágyként művelték a jobbágyhelyekkel együtt járó szántóföldeket és kaszálták a réteket. Az 1768-ban elkészült tervezet szerint Fokon 31 1/8 jobbágytelekhez összesen 872 3/4 hold külsőség, azaz szántóföld tartozott, ami azt jelentette, hogy a 92 1/4 és 1/2 teleknagyság között változó jobbágytelkek túlnyomó többsége a 24 magyar holdat kitevő második, vagy a 28,5 holdas harmadik osztályba került besorolásra. Fok határában első osztályúnak minősített - egy egész jobbágytelekhez tartozó, 22 magyar holdat kitevő - szántóterület nem volt. A foki jobbágytelkekhez résznagyságuktól függetlenül egységesen 2 szekér szénát termő rét tartozott, ami igen kevésnek számított, ha azt vesszük figyelembe, hogy az egész jobbágytelekhez első osztályú szántó esetén 12 szekér szénát termő, 12 holdnyi rét járt ebben az időben ezen a környéken.
