Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai

Gazdaság 7.372 ha ún. lápterületen folytatott gazdálkodást, amelyen belül mindösz- sze 19 ha szerepelt nádas művelési ágként. (A 8.721 és a 7.372 ha közötti különbség abból adódott, hogy a Nagyberek teljes területe nem került az állami gazdaság tulajdonába.) A Nagybereket mint résztájat Fonyód-Balatonfenyves-Balaton- keresztúr-Kéthely- Somogyszentpál-Táska- Buzsák-Lengyeltóti települések határolják körbe. Tulajdonképpen egy közel 90 km2 területű medence, melynek "medre" a Balaton 105,09 m A.f. vízszintjénél átlagosan 1,5 m-rel alacsonyabban fekszik. Lecsapolt állapotában felszíne 103,3-106,0 m A.f. magasság között változó. Általában sík felületű, csak néhány kisebb kiterjedésű, 105,0 m A.f. fölé emelkedő domb tagolja kisebb medencékre. A Balatontól több mint 10 km hosszú, 700 és 1.700 méter között változó szélességű hátság választja el, amit legtöbben a Balaton turzásának tartanak, de egyes megfigyelések szerint a hátság magja már a ma ismert Balaton kialakulása előtt a felső-pannóniai korszakban elválasztó vonulatként kialakulhatott és erre rakódhatott rá a tó homokturzása. A Nagyberek területén a láptalaj és az alatta lévő tőzegréteg nem egyforma vastagságú, a rétegfurá- sok pollensztratigráfiai vizsgálata azt mutatta, hogy a tavi jellegű üledékképződés kb. 12.000 - 13.000 évvel ezelőtt kezdődhetett el Fonyódtól délre fekvő részen. A legrégebben keletkezett szuroktőzeg rétegre helyenként 1 méternél vastagabb tavi mész iszap rakódott, amire később ugyancsak 1 m-nél vastagabb tőzegrárakódás történt. Két méternél vastagabb tőzegréteg vagy mésziszap csak néhány helyen és kis területre korlátozódva fordul elő. A terület legnagyobb részén az üledék sokrétegű, 10-30 cm vastagságú csíkokban agyagos iszap, tőzeg, mésziszap, homok, tőzeg váltakozással. A legalsó tőzegréteg legnagyobb kiterjedésben 3 méternél mélyebben található, 11 - 27 m vastag pleisztocénkori homokra, agyagos- és kavicsos-homokra települt. A pleisztocén réteg pedig egyöntetűen pannóniai agyagon fekszik.

Végül a Balaton partmenti övezetének földrajzi sajátosságai között kell említeni a Keszthelyi-hegység lábától a Zala torkolatáig húzódó Keszthelyi-halom- genncet (Castrum-hátat), amelynek jelenkori szinlőiről Korcsmáros (1938) közölt dolgozatot. Az általa "II. szinlő"-nek nevezett (a tó középvízállása felett 2,5 m-re fekvő) réteget Marosi és Szilárd (1981) tárták fel és közöltek róla adatokat. Ez a mintegy 8 km hosszú, átlag másfél kilométer széles és Fenékpusztánál 800 méterre összeszűkülő földsáv képezi a Balaton nyugati partját és választja el tőle a Hévíz- Páhoki öblözetet. Korábban Fenékpusztánál szélesebb is lehetett, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a fenékpusztai kései római refugium-település (mentsvár) i.u. 337 körül épített köritőfalának Balaton felőli sarkát a hullámzás okozta erózió miatt bekövetkezett partomlások szétrombolták igen hosszú szakaszon. Ezen a helyen napjainkban a Balaton medre van, a körítőfalat pedig annak idején biztosan szárazföldön építették fel. Ezt a dombhátat, amely valószínűleg már a pleisztocén végén a jelenlegihez hasonló formában létezhetett, tudomásunk szerint eddig még nem tárták fel geológiailag részletesen. Marosi által felvett 2,2 m- es szelvény rétegsora alapján még nem lehet megbízható magyarázatot kapni arra,

90