Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai

hogy miként keletkezett és hogyan maradt fenn napjainkig mint a Balaton nyugati partja. Cholnoky (1918) pannóniai eredetű halom-gerincnek tartotta s ő is feltette a kérdést, hogy mi védelmezte meg a lepusztulástól, de erre vonatkozóan magyarázatot nem adott. (Az 1890 körül készült l:75.000-es katonai térképlapon az egykori vámházat Fenékpusztánál 112 m, ettől kissé délnyugatra lévő dombtetőt 115 m, a fenéki hídnál a partot pedig 107 m tengerszint feletti magassággal jelezték.)

A Balaton partmenti övezetének vízrajzi sajátosságait tulajdonképpen a vízgyűjtő vízrajzi viszonyainak leírásakor már ismertettük. Az ott leírtakat röviden a következőkkel egészítjük ki:

A tóba torkolló valamennyi vízfolyás torkolati szakaszát az elmúlt két évtized során rendezték s többnek a torkolata előtt ülepítő kazettákat építettek vagy tározót létesítettek.

Valamennyi északi parti vízfolyás alsó szakaszán a meder esése lecsökken 1,25-0,5 %o körülire. Torkolati részeken a Balaton magasabb vízállásai esetén visszaduzzasztó hatás nem érvényesül számottevő módon.

A déli part vízfolyásainak torkolati szakaszain a meder esése nagyon kicsi vagy elenyésző mértékű (pl. Kőröshegyi-Séd) ezért ezeken a részeken gyakran pangó víz alakul ki. A berekterületekre érkező vízfolyások vizeit a már ismertetett helyeken szivattyús átemeléssel juttatják a Balatonba. A déli part vízfolyásainál a Balaton oldalirányú kilengésénél átmenetileg kisebb mértékű visszaduzzasztás jelentkezik, ami azonban az alacsony vízhozamok miatt nem jelent problémát.

A Balaton déli partmenti övezetében létesített halastavak sajátos vízrajzi helyzetet hoztak létre. 1995-ben 13 halastó volt üzemben a déli parti vízfolyásokon, illetve azokhoz kapcsolódva, összesen 1.028 hektárnyi területtel. Együttes vízfelhasználásuk az év során 14 millió 880 ezer m3 volt. A halastavak esetenként, mint pl. az Endrédi-pataknál, a medret felduzzasztó kisebb tavak sorozatából állnak.

A Balaton vízgyűjtőjének éghajlata és időjárási viszonyai

A Balaton vízgyűjtőjének éghajlatát igen nehéz jellemezni, mivel a domborzati viszonyokból eredően egyes éghajlati elemek (pl. a felhőzet, a léghőmérséklet, a sugárzás, a szélirány és szélerősség, a csapadék stb.) egymástól igen eltérően alakulnak a különböző nagyságú és formájú részvízgyűjtő területeken.

Az általánosan jellemző éghajlati sajátosságokat ezért célszerű a fovízválasztó legnyugatibb (Szalafö) és legkeletibb (Balatonaliga), illetve a legészakibb (Csipkerek) és legdélibb (Kanizsaberek) pontjain áthaladó képzeletbeli egyenesekkel határolt terület (ami egyébként csaknem pontosan kétszerese a Balaton vízgyűjtőjének) figyelembe vételével ismertetni. Az ily módon körülhatárolt területre jobban illeszthetők a "Magyarország éghajlati atlasza" 1960-ban kiadott I. kötetének és 1967-ben kiadott n. kötetének adatai, illetve jellemzői, "A Balaton éghajla91