Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai
a mágnestől adraháltatódik, valamint a vas." Az utolsó mondatrész szerint mágnessel kiválasztható (elhatárolható) részek voltak benne. Sajnos ezt a balatoni porzót az utóbbi száz évben nem vizsgálták a Balaton tudományos tanulmányozása során. Napjainkban való vizsgálatot pedig szinte teljesen lehetetlenné teszi, hogy a kérdéses terület mintegy 90 %-át feltöltötték és helyén létrehozták az "Aranypart"- nak nevezett üdülőtelepet és strandot. A Balaton déli partmenti övezetének Szántód-BalatonfÖldvártól Fonyód- Alsóbélatelepig tartó szakasza ugyancsak sajátos földrajzi jellegű. A külső Somogyi-dombság vonulatai nyúlnak a Balaton partvonaláig (köztük a Gönye "lenyesődött" magaspart Balatonföldvámál) és több mély, szélesen kiterjedő völgy a dombvonulatok között A völgyek sorában "beékelődve" helyezkedik el a balatonboglán Várhegy és a fonyódi Várhegy. Ez utóbbiról írta Cholnoky (1938), hogy. "A hegy a legpompásabb tanúsága annak, hogy a Balaton déli oldalán is olyan magas volt a pannóniai fennsík, mint az északin. A fonyódi Várhegy 232 m magas, mondtuk, hogy a pannóniai fennsik mintegy 250 m magasan volt a mai tenger szintje fölött, tehát a Fonyódi-hegy ezt teljesen beigazolja, mert lepusztulván a bazalt, az eredeti pannóniai felszín került elő s egy kicsit már ez is lekopott. A hegyen találni kis bazalttufa erupciókat, de ezek ne tévesszenek meg, ezek sokkal későbbi jelenségek. A hegy egészen izoláltan, szigetszerűen emelkedik ki a mocsárból. Tisztán pannóniai rétegekből van, csak legdélibb lejtőnyúlványait takarja kevés lösz. A hegy alakja egészen részaránytalan. Déli lejtője igen lankás, hosszan elnyúlik a berekbe. Északi lejtője meg igen meredek...a tó hullámai igen erősen aláásták a hegyet, hatalmas omlások vannak a lábánál, mint a kenesei magas partok előtt s ha ezeket meg tudnák támadni a hullámok, akkor eltakarítanák a hegyoldal alá támasztását s ismét csak omlások, suvadások keletkeznének... Maga a Fonyódi- hegy...a Balaton környékének egyik leggyönyörűbb üdülőhelye s talán innen a legszebb a Tapolcai-medence vulkáncsoportjának képe." Fonyódtól Balatonkeresztúrig tartó partszakasz és a tőle keletre, délkeletre elterülő nagyberek földrajzilag önálló kistáj. Ugyanúgy különleges földrajzi sajátosságokkal rendelkezik mint a Tihanyi-félsziget, vagy a Kis-Balaton térsége (beleértve az Alsópáhok-Hévíz belvízöblözetet). A Balaton földrajzi helyzetével foglalkozó fejezetrészben már utaltunk rá, hogy Láng (1974) Nagyberek területét 714 km2-ben jelölte meg. Ez az adat azonban nem egyezik meg a földnyilvántartásokban és a vízlecsapoló és vízrendező társulatok jegyzőkönyveiben szereplő adatokkal. Ez utóbbiakban szereplő adatok szerint a Nagyberek 1908-1911 között történt lecsapolásáig összesen 8.721 hektár (87,2 km2) területű, természetes állapotú mocsár volt, amiből a földadó fizetésére kötelezett nádas 2.330 ha-t tett ki. A terület többi részének csak igen kis hányadán lehetett szárazabb években rét- és legelőgazdálkodást folytatni. A lecsapolás után fél évszázaddal később a táj teljesen megváltozott. Koncz István (1958) adatai szerint a Balatonnagybereki Állami 89
