Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai
erdők és kopár legelők borítottak. A Tapolcai-medence vulkáni bazaltkúpjai (Badacsony, Szentgyögy, Gulács stb.) mint már említettük, a világ egyik legérdekesebb és legsajátosabb földrajzi egységét képezik. A Tapolcai-medencén túl a Keszthelyi-hegység déli oldalán a felsőpart jelleg hasonlít az északi part Aszófóig tartó szakaszához, de a hegység földtörténeti középkorú mészkövére és felsőparti üledékére az előbbitől eltérő növénytársulások települtek. A Balaton északi partján a községek belterületei (házai, utcái) korábban sehol sem voltak a vízpart közelében. Jankó János (1902) által közölt adatok szennt száz évvel ezelőtt a következő távolságban voltak a települések a vízparttól: legközelebb, 200 méterre települt a viztől Balatonakali, Balatonszepezd, Balatongyörök; 300 méterre Tihany, Balatonudvari, Badacsonytomaj; 400 méterre Balatonalmádi; 500 méterre Balatonrendes; 600 méterre Örvényes; 800 méterre volt a vízparttól Paloznak, Aszófó, Vonyarcvashegy, Keszthely; 1,3 km-re Alsóörs; 1,4 km-re Szigliget, Lovas; 1,5 km-re Csopak, Zánka és legtávolabb, 1,8 km-re feküdt a víztől Balatonfüred területe. A települések helyét a fenti adatok szerint nem a Balaton vízpartjának közelsége, hanem a megélhetéshez kedvezőbb körülményeket nyújtó természeti adottságok és a közlekedési lehetőségek határozták meg. Ezen a téren a változások tulajdonképpen a balatoni gőzhajózás megindulásával 1846-ban kezdődtek meg, ami a Balaton-part első jelentős igénybevételét jelentette, s elindította a partközeli területek beépítését. Az északi partmenti övezetnek ezzel a tóparthoz közvetlenül csatlakozó részének felszíni viszonyai fokozatosan megváltoztak, de a legnagyobb változás az utóbbi harminc évben következett be. A Balaton partmenti övezetének különlegesen sajátos része a Balatonszabadi- Sóstótól a Zamárdi-Fürdőtelepig húzódó partszakasz; egyrészt azért, mert ezen a területen található a Balaton déli partjának legalacsonyabb tengerszint feletti magassága a Siófok-Kaposvár vasútvonalnak Tab irányába történő elágazásánál; másrészt azért mert ez a terület a Mezőföld és a külső Somogyi-dombság között önálló arculattal helyezkedik el, a Sió völgyének felső szakaszával együtt. A tóparttól keletre, délkeletre elhelyezkedő dombok itt általában 120-140 m tengerszint feletti magasságúak (vagyis nem haladják meg az északkeleti magaspartokét), s csak a tóparttól légvonalban mintegy 8 km távolságban, Balatonendrédtől délkeletre lévő Degesz domb éri el a 232 m-es magasságot. Kétszáz évvel ezelőtt a mai Balatonvilágos déli határának magasságában lévő Gamászi-csárda tóparti vonalától egészen a mostani Siófok-aranypartig húzódott a Balaton déli partjának az a homokturzása (lidója), ami az abban időben szokásos írások porzója (leitatását szolgáló anyaga) volt. Erről a korabeli sajtóban Lukács (1942) szerint számos írás jelent meg, többek között az is, hogy "Ha a Balaton-por a homoktól meg van tisztítva, a legszebb porzó lesz belőle. Ha az ember ezt nagyító üvegen nézi, különb-különb féle drágakő részecskéket talál fel benne, ú.n. Rubin, Gránát, Amathyst s.a.t. részetskéket, ezenkívül az a tulajdonsága is van, hogy 88
