Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai
említ. Az oklevél ugyanis a félsziget egykori Apáti nevű faluját "...Apáthy extra fossatum...", azaz "...árkon (csatornán) kívülinek (túlinak)..." nevezi. A Tihanyi-félsziget felszínén lévő vizek, erdők és más növényborította területek a Szent Benedek-rendi apátság alapítása óta folyamatosan rövidebb-hosszabb ideig tartozó változásokon mentek keresztül, de a félsziget sajátos földrajzi jellegzetessége minden bolygatás ellenére megőrződött és a változtatások után időről- időre az eredeti viszonyokhoz hasonló állapot állt helyre. Példa erre a Külső-tó, amely az 1700-as évek második felében nyílt vízfelülettel rendelkezett, de 1802- 1807 között az akkori pannonhalmi főapát, Novák Krisztonom lecsapoltatta azért, hogy szántóterületet nyerjen. Helyén művelhető földterület helyett száraz időben is csak savanyú rét lett. Több mint másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy a vízlevezető árkok föltöltődjenek, a terület ismét elvizesedjen, elmocsarasodjon és kialakuljon megint a nyílt vízfelületekkel szabdalt sásos-nádas Külső-tó. Az elmúlt évszázadban azonban történtek olyan beavatkozások, amelyek maradandóan megváltoztatták a félsziget egyes részeinek földrajzi képét. A század elején Cholnoky (1918) a félsziget nyakának keleti oldalát széles, mocsaras lapálynak írta le, ahol a tópart megközelíthetetlen volt. Napjainkban ezen a helyen, a Diósnak és Gödrösnek nevezett lüxus üdülőtelepek vannak és a partmenti autóút vezet rajta keresztül. Hasonló változások történtek a félsziget keleti partján végig egészen a Szarkád alatti partrészig. A Balaton partmenti övezetének sajátos földrajzi része a Veszprémi-fennsík hegylábi része, amit Lóczy, Balatoni-Riviérának nevezett. Általános jellemzését és fó domborzati elemeit a Balaton földrajzi fekvésével foglalkozó fejezetrészben már ismertettük. Ezeket egészítjük ki néhány, a partmenti övezetre vonatkozó részlettel. A Balaton északi partját felsőpartnak is szokták nevezni, mivel a Balaton víztükréhez közvetlenül kapcsolódó, viszonylag keskeny ún. síkpart mögött erősen emelkedő térszínek vannak a hegyek lejtői előtt húzódó mintegy 2 km széles platókig. A hegyek lejtői és a platók, földtani viszonyaikból eredően a napsütés hatására jobban felmelegszenek mint a déli part domboldalai, ezért az északi part évi átlagos hőmérséklete magasabb mint a többi partrészeké. Növény és állatvilágában ennek következtében mediterrán eredetű fajok is megtalálhatók. Ugyancsak ennek tudható be, hogy a lejtőkön telepített szőlők (Csopak, Dörgicse, Badacsony) egyedülállóan jellegzetes és kitűnő borokat szolgáltatnak. Mivel a terület szántóföldi művelésre alkalmatlan (szántóföldi növényeket csak igen kis területeken termelnek), az északi parton az erdőkön és legelőkön kívül szőlők és gyümölcsösök találhatók nagyobb területeken, az üdülőtelepeken pedig több tízezer kiskert van. Ezek együttesen a legtöbb partrészen harmonikusan illeszkednek a természeti tájképi elemekhez. A természeti táj legszebb eredeti része nyolcvan-száz évvel ezelőtt a Balatonfüzfötől Aszófóig terjedő partmenti övezet volt. Azon túl Badacsonytomajig meglehetősen terméketlen, viszonylag keskeny terület húzódott, amelyet 87
