Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai

sajátosságoknak ugyancsak nagy szerepe volt a tómeder alakjának végső kiformálódásában (az egyes részmedencéket elválasztó hátságok és benyúló domborrok abráziós lenyesődésében), valamint a holocén-kori tavi üledék képződésében. (Ezeket a folyamatokat konkrétan az előző fejezetrészekben különböző megközelítésekben és vonatkozásokban már ismertettük.)

Az előzőekben Cholnoky-tó\ idézett megállapítások azt sugallják, hogy a Balaton partmenti övezetének sajátosságai az elmúlt száz évben nemcsak a természet erői útján, hanem az emberi beavatkozások révén is szerepet kaphattak pl. a tó feliszapolódásában. Szinte biztosra vehető, hogy az egykor útburkolásra használt és elporlott dolomittömegek vagy szélkeltette por, vagy hordalék formájában a Balaton vízébe jutottak. Az meg egészen bizonyos, hogy a permi homokkőből képződött talajokon művelt szőlőkből - amelyek nem egy helyen közvetlenül a tópartig nyúltak le -, az erózió közvetlenül töltötte meg termékeny iszappal a Balaton medrének partmenti sekélyvízű sávját és táplálta például a Kerekedi-öböl nádasát.

Különleges figyelmet érdemel a tó legközelebbi, az ún. síkparti részén a földtani viszonyok alakulása; egyrészt azért mert ezektől függ a természetes állapotú partszakaszokon az elhabolódás (az abrázió) üteme, a meredek lejtővégek lepusztulásának mértéke és a síkparti részekhez meredeken (csaknem függőlegesen) csatlakozó magaspartok állékonysága; másrészt azért mert ezek határozzák meg a partvédő művek, a kikötők (mólók), az utak és épületek alapozási követelményeit.

A legidősebb kőzet, a földtörténeti ókori fillit, amelyet néhány méter elmállott kéreg (eluvium) borít be, Káptalanfüred és Alsóörs között helyenként a tópartig megtalálható. Révfülöp környékén palás képződmények nyúlnak a tópart közelébe. Balatonfűzfótől kezdve, egészen Zánkáig számos helyen a tópart mellett permi homokkő fordul elő. A földtörténeti újkor "szarmata" mészköve Balatonakali környékén szintén eléri a tópartot a felszínen vagy a felszínközeiben.

A Balaton közvetlen partmenti részét azonban a legtöbb helyen, az északi és a déli parton egyaránt különböző szélességű és vastagságú homok, kőzetliszt vagy ezek agyagos keverékei borítják nagyon változatos rétegeződésben. Néhány helyen - elsősorban vízfolyások északi parti torkolatainak közelében - kavicsos homok vagy kavicsos kőzetliszt is előfordul. Ezek a képződmények valójában "üledékek", * amelyek a jelenkorban többszörös átrendeződés során kerültek a mai helyükre. Bár átlagos teherbírásuk 2-5 kg/cm2 közötti, vagyis elég szilárdnak tekinthetők, a hullámmarással (az abrázióval) szemben nem elég ellenállóak még akkor sem, ha magas bennük az agyag részaránya. Ezek az üledékes partsávok ezért védelemre szorulnak az elhabolással szemben. A rajtuk történő építkezéseknél pedig alapozás előtt pontosan fel kell tárni rétegeződésüket vertikálisan és horizontálisan egyaránt, mert már többször kiderült, hogy rétegeződésükben igen nagy eltérések lehetnek igen kis területen is.

84