Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai
nincs olyan képlékeny takaró a tetején, ami a repedéseket eltömné, ezért a víz akadálytalanul eltűnik a kőzet repedéseiben, sőt a mészkövet a víz könnyen oldja, tehát a hézagokat tágítja, ezért a víz még könnyebben szalad el benne..." A miocén-korszak mészkövének ismertetését követően azt írta, hogy "A miocén-korszak végén, némelyek szerint a pliocén-korszak elején rakódtak le a pannonjai rétegek. . . az egész Balaton pannoniai rétegek között van s mindenütt megtaláljuk maradványait 250 m magasságig, sőt a somogyi halomvidék teljesen ebből van, nem tekintve most a löszöt, ezt a hó-szerű takarót. . . A pannoniai tenger már nagyon sekély volt, vize kiédesedett, nagy területről el is tűnt a víz...s vulkánosság jelent meg a Balaton mellett! Nem volt ez nagy és erős vulkánosság, de mégis szép építményei vannak. Vékony hasadékokon tódult föl a bazalt-láva és elborította a pannoniai fennsík nagy darabjait...a vulkánok először finom kőzetport hánytak ki, ez vízbe hullott s úgynevezett tufa lett belőle. Bazalt borítja a Badacsony, a Szentgyörgy, a Csobánc, a Gulács, a Szigliget stb. szép hegyeinknek a tetejét... A Bazalt-vulkánok kitörése után kezdett a pannoniai fennsík lepusztulni. Amikor már meglehetősen lepusztult a térszín, már kezdett a felszín a maihoz hasonlítani, akkor még egyszer próbálkozott a Föld belseje, de igazi vulkánok többé nem működtek. Csak egészen kicsiny kitörések háborgatták a vidéket..Jött ugyan föl láva, közel a Föld felszínéhez, bele is fagyott a kis vulkán kráterébe, de egészen kiömleni már nem tudott. Az ilyen vulkánokat tufavulkánoknak nevezzük. Ilyenek mérgeskedtek Tihanyban, aztán a Szigligeti hegyek vannak ebből, meg a bogiári Várhegy. Igazi láva van a szigligeti várhegy belsejében, meg aztán előkerült a kis Hegyesd hegyben. Ezek általában sokkal alacsonyabban vannak mint az igazi bazaltok...Tihanyban a vulkánosság utolsó jelensége volt a szökő meleg források vagy gejzírek kitörése. Mintegy 110 gejzír dobálta ki a gőz és forró vizet s kemény meszes és kovás opálszerű kőzetet rakott le... A gejzírek kitörése után rakódott le a lösz és sok helyen mindent betakart mint a hó. Ez mindig a legjobb gabonatermő föld'" Barta György (1974) közlése szerint a Tihanyi-félszigeten 1961-62-ben részletes földmágneses és gravitációs méréseket végeztek. Ennek során kitűnt, hogy a Külső-tó nagy mágneses anomáliáját egy kb. 140 m mélységben lévő és hozzávetőleg ugyanilyen széles vulkáni eredetű kőzettömeg okozza. Megállapítást nyert, hogy az első vulkáni működés középpontja a mai Külső-tó környékén volt. Az is beigazolódott, hogy a vulkáni kráter beszakadása és a kaldera kialakulása az első vulkáni szakasz után következett be. A második vulkáni szakasz idején a kráter északi peremén maga a tufa jött a felszínre és durva szemű, salakos, morzsalé- kos vulkanikus anyagból (lapillitból és bazaltbombákból) álló apró, önálló kúpokat képezett a már meglévő pannon képződményekre rárakódva. A Balaton partmenti övezetének földtani sajátosságai a kéregmozgások (a térszíni emelkedések és süllyedések) mellett alapvető szerepet játszottak a Balatoni-medence kialakulásában azzal, hogy a földtörténeti ókorban és középkorban képződött keményebb kőzetek ellenálltak a lepusztulást előidéző természeti erők hatásának a pleisztocénben, illetve a holocén kezdeti fázisaiban. Ezeknek a földtani 83
