Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai
A földtörténeti újkor (tercier, harmadkor) elején évmilliókon át tartó hosszú lepusztulási időszak kezdődött, az üledéklerakódás legcsekélyebb nyoma nélkül. A harmadidőszak vége felé, a miocén utolsó előtti szakaszában a tómedence környékének egy részét ismét elborította a tengervíz, s megindult újra az üledékképződés. A szigligeti fúrásban mészkő, homokkő és márga rétegekkel kezdődik a harmad- időszaki üledéksor, felette fehér, likacsos vékonyréteges (szarmata) mészkő következik. Ez a mészkő a felszínen főleg a Tapolcai-medencétől északra található, de kisebb területen Zánka-Ságpusztán, Balatonakalinál és Balatonudvarinál is előfordulnak. A közvetlen Balaton-part mentén mélyfúrásokból ismert a Tapolcaimedence belsejében, a Tihanyi-fél sziget rév közeli részén, valamint Szántódnál és Balatonföldváron a déli parton is.Likacsossága miatt jó víztároló képességgel rendelkezik. A harmadidőszak utóján kialakult pannon beltenger (Pannóniái-tó) területén hatalmas tömegű lehordódott törmelékanyagból és üledékéből igen vastag pannon rétegösszlet alakult ki. Az üledékanyag homokos, agyagos, márgás, helyenként pedig kavicsos összetételű. Egyes helyeken (pl. Nagyvázsony vidékén) sötétszürke, bitumenes édesvízi mészkőrétegek képződtek. A pannon homok kiiszapolt részét a későbbi vulkánosság utóhatásaként feltört hővízekben oldott anyagok összecemen- tálták. Ennek a későbbi korokban szétdarabolódott tömbjeinek maradványaiból áll az ún. "Kőtenger" Salföld-Kővágóörs vidékén. A felső pannóniai üledékekben vastagabb homokos és kőzetlisztes rétegek váltakoznak vékonyabb agyagrétegekkel. Ezeknek az üledékeknek a legnagyobb a vastagsága a Tapolcai-medence bazalthegyeinél és a Tihanyi-félszigeten a Balaton északi partjának övezetében. A déli parti övezetben Fonyódtól Balaton világos irányában jelentősen (420 méterről 180 méterre) csökken e pannonréteg vastagsága. A Keszthelyi-hegységtől nyugatra nem nagy távolságra 180-200 m-es pannonrétegek vannak. A Keszthelyimedencétől déli irányban pedig 1000 m-t is eléri a vastagságuk Páljy (1981) szerint. Az északkeleti magaspartoknál Balatonfúzfö és Balatonvilágos között mintegy 140 m vastagságú pannonréteg húzódik, tetején néhány méter löszborítással. A Balaton-kömyéknek talán a legjellegzetesebb földtani alakulatai a bazaltvulkánok. Ezek a pannon időszak végén az újabb kéregmozgásokhoz, törésekhez kapcsolódva törtek a felszínre. A kitörések legtöbbször tufaszórással kezdődtek. A helyenként szárazföldre, másutt a vízbe hulló tufa jól rétegeződött. A tufába beágyazódva néhol - mint pl. Tihanyban - a mélyből felszakított és kilövellt ókori (palezoos) kőzetek töredékei találhatók. A következő kitörési szakaszban likacsos- salakos bazaltláva, majd erre tömör bazalt ömlött, amely igen szép, jellegzetes oszlopos formát mutatóan szilárdult meg. A Szentgyörgy-hegy és a Badacsony "bazaltorgonái" a legismertebbek közülük, de hasonlóan szép bazaltoszlopok láthatók a Hegyestű egykori kőbányájában is. Az északi Balaton-part övezetében számos bazalthegy (Haláp, Szentgyörgy, Hajagos, Csobánc, Gulács, Tóti-hegy, Badacsony) található. A Balaton déli parti övezetében kevesebb nyoma van a bazal- tos vulkánosságnak, mert csak Fonyód és Boglár alacsonyabb kúpja vulkáni ere80
