Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti övezetének földtani, földrajzi, és vízrajzi sajátosságai
rábbiakban már említett törésvonal mentén érintkezik a nálánál fiatalabb agyagpalaösszlettel. Agyagpalaöszlet felszíni és mélybeli előfordulásával Lóczy (1913) is részletesen foglalkozott. Ö fillites agyagpalának nevezte ezeket a kőzeteket. Az agyagpalaösszlet a Balaton északi partmenti övezetében két nagyobb összefüggő területen található: Alsóörs-Balatonalmádi és Révfülöp környékén. Az Alsóörsnél a műút mellett a felszínen lévő és a környéken sok kutatófúrásban is megtalált szürke, zöldesszürke, fekete agyagpala-szericitpala rétegsorba vulkáni kőzetek és fekete kovapalalencsék települtek. Ennek az összletnek a földtani korát a geológusok egyértelműen a szilur időszakra teszik, a benne talált különleges ősállati maradványok alapján. Kissé fiatalabbak (devon időszakiak) lehetnek a Révfülöp környékén a felszínen és a fúrásokban egyaránt megtalált palás képződmények. Ezek a szürke, sötétszürke vagy zöld, lemezes-réteges agyagpala kőzetek nem alakultak át annyira mint az előbbiek, s ez fiatalabb korukat jelzi. Ebből a révfülöpi devon korú agyagpalából származik az északi part szénsavas vizeinek szén-dioxidja. Ezt a Kékkút-4 fúrás igazolta, ahol ebből a kőzetből mintegy 1000 m mélységből, száraz szén-dioxid tört fel. A földtörténeti ókor vége felé képződött üledékek már nem mutatnak átalakulást és a fekete agyagpalával szemben csak nagyon kis területen találhatók meg a fúrásokban ilyenek. A földtörténeti ókor legfiatalabb képződménye a perm időszaki vörös homokkő és konglomerátum. A permi üledékösszletet alulról felfelé fokozatosan finomodó szemcseméret jellemzi. Alján gyakoriak a kavicsok, majd durva homokkő és felette finom, agyagos homokkő rétegek következnek. Színeződése a felszínen jellemzően bamás-vörös-lilásvörös. Az összlet felső részének mélyebben fekvő rétegeiben gyakran szürke vagy zöldes színű; néha elszenesedett növényi maradványok figyelhetők meg. A vörös homokkőösszlet kiterjedése és vastagsága a Balaton part északi övezetében igen jelentős; rétegvastagsága 200 - 1000 méter között van. Korábbi időkben felszíni fejtéssel bányászták Balatonalmádi-Felsőörs, valamint Zánka-Badacsonyörs között, mivel tartós építőkőnek bizonyult. Nemcsak lábazat-, kerítés- és falazókőnek használták, hanem a partvédőművek is legnagyobb részt permi vörös homokkőből készültek. Erre a célra Balatonrendesen fejtették nagy mennyiségben. A homokkőnek a málladéka is jellegzetesen vörös színű, ami a talajt vörösre színezi. A földtörténet középkori (mezozoos) kőzetképződményei a Balaton északi partja mentén összefüggő láncolatként, sokszor a felszínre kibukkanva, széles sávban húzódnak. Az ősi Földközi-tengernek (Tethys) vizéből lerakodott első rétegek a permi vörös homokkő felett pl. Balatonarácsnál a vasúti bevágásban a felszínen is megfigyelhetők. Színük sárgás, szürkés, helyenként vörös is lehet. Ezek az alsó triász időszakban keletkezett képződmények agyagos-gipszes üledékre rétegeződéit márgás-homokos-dolomitos-mészköves üledéksorozatokból jöttek létre, s kövületté 78
