Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban
férgekkel erősebben fertőzött egyedek már útközben elhullottak, a laboratóriumba pedig már csak a kevésbé fertőzött példányok érkeztek meg élve. Egy lényeges eltérés volt az előző évhez képest: az úszóhólyagban 10-15 db féreg helyett 30-57 db férget találtak átlagban és ezek az úszóhólyag térfogatának kb. a felét, kétharmadát kitöltötték. Érdekes módon az ilyen halakban az úszóhólyag fala szép áttetsző, vékony és színtelen volt. Azoknak az angolnáknak, amelyeknek az úszóhólyagjában nem találtak férgeket, az úszóhólyag fele annyira megvastagodott, hogy az inkább bélre, mint úszóhólyagra hasonlított. Az ilyen példányoknál az úszóhólyag falvastagsága sokszor 3-5 mrn-es volt, Ezekből a vérszívó fonálférgek ugyan eltávoztak, de a normálisan papírvékony úszóhólyagból savóval beívódott kötőszövetes hüvely keletkezett, melyben lárvák körül abnormális szövetrészek találhatók kiterjedt bevérzésekkel. A kórosan megváltozott úszóhólyag nemcsak az eredeti funkcióját nem tudja betölteni, hanem a férgek sem tudnak életben maradni benne. Ezek az angolnák magasabb hőmérsékleten, vagy csökkent oxigéntartalom mellett elhullanak. Ezen kívül az úszóhólyag üregében elpusztult férgekből visszamaradt szövettörmelék, más bomló anyagok a bélbe szivárogva káros baktériumok elszaporodását segítheti elő. Az ezekből termelődött toxinok okozhatták a májelfajulásokat és májkárosodásokat, amelyeket a kórbonctanivizsgálatoknál észleltek. Végül Molnár, Pénzeshez hasonló mgállapítást tett amikor azt írta, hogy "Az elhullások megszűnése kétségtelenül a hőrmérséklet csökkenésével magyarázható." Szakolczai József "Gondolatok az angolnapusztulásról" c. cikkében a Állatorvostudományi Egyetem Kórbonctani Tanszékén végzett vizsgálatok tapasztalatai alapján azt a véleményt fejtette ki, hogy az elhullást az Anguillicola crassus mellett különböző más okok is előidézhették. Szerinte az angolnaelhullással kapcsolatban a hangsúlyt ugyanis nem a halra, hanem a Balatonra, mint környezeti tényezőre kell tenni, amely lehetővé tette, hogy a másutt is jelenlévő élősködő csak itt tudott úgy feldúsulni, hogy pusztulást előidéző szerepe egyáltalán felvetődhetett. Az élősködő túlzott elszaporodásával és kártételével kapcsolatban ellentmondónak találta, hogy sok esetben a kisfokú Anguillicola fertőzöttség és a nem jelentős kórbonctani és kórszövettani leletek alapján nem lehetett az elhullás okára magyarázatot találni. Ugyanakkor voltak súlyosan fertőzött halak, amelyek nem pusztultak el és ez csak kiirtásuk után a vizsgálat során derült ki. Ezekből arra következtetett, hogy a parazitafertőzöttség önmagában nem magyarázza meg az angolnaelhullást annak ellenére, hogy az élősködő kártétele (vérszívása és a vándorló lárvák hatása) vitathatatlan. Valamilyen egyéb oknak kellett lenni, ami az elhullásban lényeges szerepet játszott. Véleménye szerint ez az ok a máj állapota volt, ami az átlagosnál nagyobbnak, világossárga, fehéressárga színűnek bizonyult minden esetben. Ennek létrejöttében pedig vagy belső hormonális, anyagcsere változások, vagy a tó vizéből az angolnákba került toxikus anyagok játszhattak szerepet. Mindezekből arra következtetett, hogy olyan vizsgálatokat kell folytatni, melyek a különböző feltevéseket hitelesen bizonyítják vagy cáfolják. Szegletes Tivadar és Nemcsók János "Ökológiai tényezők szerepe az angolnapusztulásban" c. cikkükben egy olyan új komplex eljárást ismertettek, amely véleményük szerint az angolnapusztuláshoz hasonló helyzetek előre jelezhetők, s 725
