Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban

ezek alapján intézkedések tehetők. Az általuk 10 éve folytatott halbiológiai vizsgálatokból levont következtetések szerint a különböző szövetekből nyert enzimek mennyiségéből, így pl. a vérplazma transzaminázok, kolinészterázok, katalázok és vércukor szintekből megállapíthatók mindazok a kedvezőtlen változások, amelyek, ha nem gátolják meg azok fokozódását, a halak pusztulásához vezethetnek. A biokémiai vizsgálati adatok és a szövettani változások okait a balatoni angolnáknál a következőkben foglalták össze:

" 1. Nagy egyedsűrűség. Az évek óta elmaradt lehalászás miatt az angolnák - a Sión történő levándorlás lehetetlensége következtében - a szokottnál jóval nagyobb számban népesítették be a Balatonnak az íváshelyükhöz legközelebb eső részét. Ilyen formán egyedsűrűségük a kritikus érték fölé emelkedett, ez tartós stresszhatást váltott ki, mely a nitrogén-anyagcserében is zavart okozhatott. Ennek következtében a fehérjék, aminosavak lebontása belső ammoniamérgezést idézhetett elő. Emellett fennállt a korábbiakban leírt ellenállóképesség csökkenése is.

2. Tartós magas vízhőmérséklet (28-30 °C) az általános stresszhatáson túl, alacsonyabb oldott oxigéntartalmat eredményez, s ez nem tudta kielégíteni a megnövekedett anyagcseréhez szükséges oxigénigényt. A mérsékelt hipoxiás körülmények kedveznek a szabadgyökök képződésének, ami a membránok károsodását okozza. A sérült membránszerkezet például hámszövet esetén elősegítheti a kórokozók elszaporodását (lásd a jelentős szabadgyök jelenlétét mutató úszóhó- lyag-kataláz aktivitást és ennek nyomán megnövekedett fonálféreg-mennyiséget).

3. Kedvezőtlen vízminőség. A megyei tisztifőorvostól kapott adatok szerint az angolnapusztulás helyén a nyár közepétől romlott a Balaton vízminősége, (egyes régiókban, így a Keszthelyi-öböl területén is III. osztályú volt a kritikus időszakban, ami egyértelműen vízszennyeződés eredménye.) A drámaian lecsökkent AChE (acetilkolinészteráz) aktivitást valamilyen szerves foszforsavészter, vagy az AChE-t indirekt módon bénító peszticid szennyeződés okozhatta, esetleg az elpusztuló paraziták bizonyos bomlástermékei, melyek inhibitorként viselkedtek. A felsorolt hisztopatológiai és biokémiai elváltozások egyenként is okozhatták volna a tömeges elhullást, a jelenlegi angolnapusztulás kialakulásában azonban minden bizonnyal mindegyik szerepet játszott. Szembetűnő, hogy a Balaton keleti medencéjéből származó minták értékei is mutattak kisebb-nagyobb kóros elváltozást. Ennek mértéke azonban jóval alacsonyabb az angolnapusztulás környékére vonatkozó értékeknél. Ennek alapján gyanítható, hogy még nagyobb mértékű halpusztulást csak a hűvösebbre fordult idő, valamint az északi-keleti medence viszonylagos kedvezőbb vízminősége akadályozta meg." Gönczy János "Adatok és feltételezések az angolnapusztulás körülményeinek tisztázásához" c. cikke adta a legátfogóbb ismertetését az 1991. évi angolnapusztulásnak, és egyúttal racionális tárgyilagossággal vette sorra a pusztulás lehetséges okait. Ezért az előbbieknél több idézettel foglaljuk össze tartalmát. Legelőbb is az első három mondatát idézzük, melyek a leglényegesebb dologra hívták fel a figyelmet: "Az 1991. évi balatoni angolnapusztulás lényegesen nagyobb horderejű probléma, mintsem megengedhető legyen, hogy mindenre kiterjedő vizsgálatok nélkül okainak keresését lezárjuk! Talán nem túlzó az állítás, miszerint mindazok az ismeretek, amelyekre eddig az angolnapusztulás vizsgálatai során szert tet726