Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban
száz kg angolnatetem egy valóban katasztrofális méretű angolnapusztulás kezdetét jelzi és amit később "angolnavész" jelzővel fognak illetni. A balatoni halászok és horgászok elsőször július 6-án, 7-én fedeztek fel egy csomóba verődve angolnatetemeket a Keszthelyi-öböl északi partjának nádasai előtt. A tetemek frissnek tűntek, az állatok egy-két nappal korábban hullhattak el. Csaknem ezzel egyidőben július 7-8-án a Szigligeti-öböl, a Badacsonytomaj, Ábrahámhegy és Révfülöp térségében vetett fel a víz elhullott angolnákat kisebb területekre korlátozódva. A következő három napban ismét a Keszthelyi-öbölben a Fenékpuszta előtti nádasok és Balatonberény térségében találtak nagyobb számban elpusztult angolnákat. Ezen kívül a Fonyódtól délre eső partszakaszon is megjelentek elszórtan. Egy hét alatt, július 13-ig összesen kb. 200 kg angolnatetemet gyűjtöttek össze, ami nem tűnt soknak az érintett területek nagyságához viszonyítva. Ennek alapján arra lehetett következtetni, hogy 1985. évihez hasonló méretű pusztulásra lehet számítani. Nem ez történt, mert hirtelen és július 14-től folyamatosan lepték el az angolnák 3-4 napos tetemei a Balatonlelle-Balatonszepezd és Máriafürdő-Szigliget vonalakkal határolt vízterületek felületét. Ez csaknem egybeesett azzal a területtel, ahol az 1975. évi tavaszán kulminált a halpusztulás. A váltakozó szél keltette hullámzások a tó belseje felé, esetenként egészen a túlsó partig sodorták a partok közelében felszínre kerülő tetemeket, ami megnehezítette összegyűjtésüket. Eltávolításuk szervezeti nehézségek miatt nehezen indult meg. A harmadfokú környezetvédelmi készültséget csak július 24-én rendelték el, amikor a külföldi turisták tömegesen kezdték elhagyni a balatoni üdülőhelyeket. A harmadfokú készültség elrendeléséig igen kevés, csak kb. 3-4 tonna elpusztult halat gyűjtöttek össze, ami harmada-negyede lehetett az addig elpusztultaknak. Augusztus 4- töl, a balatoni környezetvédelmi "válságstáb" megalakulásától vált szervezetté a tetemek eltávolítása. Igen nagy létszámú munkaerőt és anyagi eszközt vontak ösz- sze. Ezt bizonyítja az, hogy augusztus 14-20-a között naponta átlag 180 fő vett részt a tetemek összegyűjtésében és eltakarításában, ami 30 motorcsónak, 21 ladik, 6 hajó, 4 tehergépkocsi igénybevételével végeztek. Ezalatt a hét nap alatt ösz- szesen 47.510 kg tömegű angolnatetemet gyűjtöttek össze és szállítottak el. A legtöbbet augusztus 16-án szedtek ki a vízből: összesen 11.420 kg-ot. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a pusztulás kb. egy héttel korábban tetőzhetett. Augusztus 19-től 4.000 kg alá csökkent a naponta összegyűjtött mennyiség, de napokig még annak közelében maradt (pl. 21-én 3.930 kg volt). Augusztus 25.-ét követően már kevés "friss" 2-3 napos tetemet találtak és a hónap utolsó napjaiban megszűnt az angolnák pusztulása, jóllehet szeptember 12-én még mindig 200 kg korábban elpusztult angolnát szedtek össze. A következő napon elsőfokúra mérsékelték a készültséget és még néhány papig folytatták a szórványosan felbukkanó tetemek eltávolítását. Az 1991. évi tömeges angolnapusztulás a fentiek szennt július 14. és augusztus 24. közötti időben zajlott le, augusztus 10-12-én tetőzhetett és 42 napig tartott. Ha a szórványos pusztulásokat is figyelembe vesszük, akkor az időtartama kb. 10 nappal hosszabb lehetett. Mivel a haltetemek eltávolításáról 721
