Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban
nagy hígításokban is toxikus hatású volt; a kísérleti állatokat eredeti töménységében elpusztította. Kezdetben úgy vélték, hogy a hab anyaga Jamai-patakokból juthatott a Balatonba és csak a későbbiekben vált nyilvánvalóvá, hogy a Balatonban képződött. A toxikológiai vizsgálatokra is csak azután került sor. Halteszt vizsgálatokat sajnos nem végeztek vele, ezért nem lehetett később eldönteni azt, hogy lehetett-e közvetlen szerepe a halpusztulásban, vagy éppen a halpusztulással összefüggésben (bomló fehérje származékaként vagy más kémiai folyamat kölcsönhatásaként) jött- e létre. A halpusztulás lezajlása után március 25-én és március 29-én vett vízminták bakterioplankton állomány elemzéséről Oláh (1975) közölt adatokat, összehasonlítva azokat az általa korábban végzett vizsgálatok adataival. A vizsgálati eredményekből levont következtetéseket érdemes röviden idézni: "Az anaerob baktériumok mennyiségét oxoid vas-szulfát agarral töltött Burri- csövekben határoztuk meg. E táptalajon jellegzetes, fekete színű telepeket képző Clostridium típusú anaerob baktériumokat balatonvízben korábban sohasem találtunk. A halpusztulás nélküli kontroll területeken a bakterioplankton a jelen vizsgálat során is anaerob baktériummentes volt, ugyanakkor a halpusztulásos terület planktonjában a fekete színű telepet képző anaerob baktériumokat mindkét vizsgálat során jelentős számban megtaláltuk. Az anaerob baktériumok mennyiségét a balatoni vizsgálatok során legjobbnak bizonyult nátrium-kazeinátos táptalajon határoztuk meg. Az 1966-1974. években végzett vizsgálataink egyértelműen bizonyították, hogy a Balatonban a táptalajon meghatározott aerob baktériumok száma, a Keszthelyi-öblöt és környékét kivéve az elmúlt fél évszázad során nem változott. A halpusztulás nélküli kontroll területen, Siófoknál az aerób bakterioplankton mennyisége még a közel fél évszázados változatlanságot mutatja. A halpusztulásos területen azonban megdöbbentő nagy volt az aerób baktériumok száma (350 ezer!). Sűrű népesítésű, trágyázott halastavakban és szervesanyagtartalmú szennyvizekkel erősen terhelt poliszaprób vizekben mérünk hasonló értékeket. Az 1966-1974. évi vizsgálatok szerint a Balatonban a teljes bakterioplankton átlagos mennyisége félmillió (0,5xl06) milliliterenként. A halpusztulás nélküli kontroll területen jelen vizsgálat során is hasonló értéket kaptunk. A halpusztulásos területen ez az érték meghaladta a 7 milliót milliliterenként, ami szintén halastavi érték, sőt csak egy sűrű népesítésű, szakszerűen trágyázott, nagy hozamú halastavat jellemző érték." Ha Oláh egy hónappal korábban végzi vizsgálatait, még megdöbbentőbb baktériumszám adatokat kapott volna. Adataival tökéletesen alátámasztotta azt a megállapításunkat, amivel az 1975-ös halpusztulás leírását kezdtük: többszázezer nagytestű viziszámyas csaknem száz napon át folyamatosan trágyázta a tavat, s amihez az eddig ismertetett egyéb adatokat is figyelembe véve hozzátehetjük, hogy ez volt az alapvető abban a folyamatban, ami végül is a halak pusztulásához vezetett. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a pusztulás közvetlen kiváltó oka 713
