Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban

esetenként a folyamat valamely domináns résztényezője lehetett. Pénzes szennt a halak pusztulását közvetlenül az okozta, hogy tűszerű Nitzschia acicularis kova- moszat olyan mennyiségben hatolt be a halak kopoltyúszöveteibe, hogy azt működésképtelenségig roncsolták. A halpusztulással foglalkozó dolgozatában erre bizonyítékokkal szolgált. Megfigyeléseinek leírása a vizsgálati adatok közlése mellett mintája lehet egy-egy halpusztulásról szóló ismertetésnek. Ezért ebből is érdemes egy részletet idézni:

"A fentebb felsorolt halfajoknál - de különösen az angolnánál, a dévérkeszegnél, a fehér busánál - a hastájon, az áll alatti részen, a száj körül és az úszókon feltűnő bevérzések, véraláfutásos foltok mutatkoztak. Ez különösen a pikkelyekkel nem fedett részekre volt jellemző. A bőrben levő hajszálerek helyzete, rajzolata köny- nyen felismerhető volt. A veszélyeztetett halak kopoltyúja bővérű és a légzőhám károsodott volt (ez utóbbit szövettani metszetekkel és fénymikroszkópos elemzéssel állapítottuk meg). A halakon - néhány kivételtől eltekintve - találtunk élősködőket. Az Országos Állattegészségügyi Intézetben végzett vizsgálatok szerint az elpusztult állatok baktériumos, ill. vírusos eredetű betegségben nem szenvedtek. Fonyód és Bélatelep térségében, a nyílt vizen sikerült pontosan megfigyelni az egyes fajok - mint pl. a dévérkeszeg - pusztulásának körülményeit. A károsodott egyedek órákig imbolyogva úsztak a vízfelszín közelében, miközben gyakran kilátszott a hátuszójuk a vízből. Mozgásuk rendellenes volt. A kimerült állatok ezután oldalukra dőltek, majd így vergődtek. Eközben reflexeik annyira legyengültek, hogy kézzel is megfoghatókká váltak. A magatehetetlenül sodródó halakat a térségben tartózkodó sirályok (állományukat 2.500-3.000 példányra becsültük) azonnal meglepték. Hegyes csőrükkel először a halak kopoltyújához vágtak, majd szemüket tették tönkre. Az így keletkezett sérülések után a halak perceken belül elpusztultak. A fenéken élő élő halfajok - pl. az angolna, a harcsa - esetében az előbbieket nem tapasztaltuk, ami avval magyarázható, hogy azok a vízfenék közelében pusztultak."

A halak agyának, zsírszövetének, májának és izomzatának kémiai analitikai vizsgálata során minden, Magyarországon akkor használt növényvédőszer (peszticid) hatóanyagcsoporthoz tartozó vegyületet megkíséreltek kimutatni, ami a vízgyűjtő területen alkalmazásra kerülhetett. Az eredmény a klórozott szénhidrogén eredetű szermaradványokon kívül minden más vegyületcsoporthoz tartozóknál negatív volt. (A klórozott szénhidrogén hatóanyagúak használatát 1970. január 1 - el Magyarországon betiltották és a tilalmat nemcsak ellenőrizték, hanem a megmaradt szereket begyűjtötték.) Az öt éve már nem használt DDT metabolitját a DDE-t pl. a dévérkeszeg agya 0,001 mg/kg, zsírja 2,1 mg/kg, mája 0,001 mg/kg, izomzata 0,12 mg/kg tartalmazta. Ezek az értékek azonban nem tértek el az ÉK-i medencében élő, egészséges egyedeknél mért értékektől. A peszticid analizisek eredményei a növényvédőszer mérgezés lehetőségét teljességgel kizárták.

Algatoxin mérgezésről sem lehetett szó, mivel ismereteink szerint a tömegesen elszaporodott kovaalgák nem bocsájtanak ki toxikus anyagokat magukból. Egy természetes eredetű mérgezés esetleg még előfordulhatott: nevezetesen bizo714