Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban
Ezeken kívül az elhullott halak között elenyésző mennyiségben előfordult még a compó, a kankakeszeg, a garda, a szélhajtó küsz, a pirosszemű kele, a csuka, a sügér és a kősüllő is. Összességében az elpusztult halak tömege 70 tonnára becsülhető, ami az 1965-ben elpusztult haltömegnek mindössze 14 %-át teszi ki. Ez a tömeges halpusztulás - szemben az 1965. évivel - heves reagálást váltott ki a közvéleményben és országos üggyé vált környezetvédelmi szempontból. Az előidéző okot annak ellenére nem sikerült egyértelműen, minden kétséget kizáró módon tisztázni, hogy a feltáró vizsgálatokban nyolc-tíz laboratórium munkatársi gárdája és tucatnyi magasan kvalifikált kutató vett részt, a legkorszerűbb műszerekkel és eszközökkel felszerelten. A vizsgálatok kiterjedtek a halpusztulás színhelyén lévő és az oda befolyó víz valamennyi vízminőségi paraméterének mérésére (több laboratóriumban, egymástól függetlenül), a partszélen jelentkező szennyes-szürkésfehér habzás anyagának elemzésére és toxikológiai tesztelésére, a vergődő (agonizáló), ill. elhullott halak küllemi vizsgálatára, a halak agyának zsírszövetének, májának és izomszövetének elemzésére és a bennük található növényvédőszer hatóanyagok kimutatására, a kovaalgáknak a halakra gyakorolt károsító szerepének tisztázására. A vizsgálatok eredményei röviden összefoglalva a következők voltak: A vízminőségi paraméterek jelentős eltéréseket nem találtak a korábbi mérési eredményekhez viszonyítva. A víz pH értéke az ebben az időszakban szokásos, 7,8 - 8,2 közötti volt. Az oldott oxigén nappal 11,0 - 12,5, éjjel 6- 7,0 mg/1 között ingadozott, az összes nitrogén 1,7 - 5,4 mg/1 nagyságrend között volt mérhető. Igen érdekes, hogy március 19-én, egy nappal az időjárásban bekövetkezett változás előtt, a halpusztulás központi területrészén a Bélatelepi strand előtt 500 ill. 1.000 m-re a Balatonban d e. 11 óra 30 perckor vett vízminta analitikai adatai a 6,9 - 7,2 mg/1 BOI5 és a 7,4 - 7,7 KOI sMn értékeken kívül (melyek a kovaalga tömeg miatt volt magasabb) teljesen "normális" vízminőségi viszonyokat tükröztek. így pl. a 7,8 °C hőmérsékletű zöldesszínű víz pH értéke mindkét mintavételi helyen 8,0, oldott oxigéntartalma 12,7 - 12,8 mg/1 (107 % oxigéntelítettségű), 570 uS/cm vezetőképességű, 0,18 - 0,28 mg/1 P04 - P, 0,15 - 0,20 mg/1 N03, 12,52 mg/m3 és 14,33 mg/m3 a-klorofill koncentrációjú volt. A különösen magas BOI5 értékek egyértelművé tették, hogy a tó vizében még március második felében is nagymennyiségű, a baktériumok által könnyen bontható szervesanyag volt. A kovaalgák sejtszámának a szokásos 3. 000-3.500 db/l-ről 10-15 millió db/l-re, illetve biomasszájuk 0,3 - 0,4 mg/l-ről 9-10 mg/l-re való emelkedése is részben ezzel függhetett össze. A kovaalgák túlnyomó részét a Nitzschia acicularis faj egyedei képezték. A partszélen jelentkező szürkésfehér hab az analizálás során fehérjetermészetű anyagnak bizonyult, de összetételét közelebbről nem sikerült megállapítani Laboratóriumi egerekkel és patkányokkal végzett toxikológiai vizsgálatokban igen 712
