Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban
halakon a száj környéken, kopoltyúkon és uszonyokon bevérzések voltak láthatók, közben, az 1965-ös halpusztulásból okulva elszámoltatták a vízgyűjtő területen működő gazdaságokat a növényvédőszer felhasználásukról és tárolásukról. Szabálytalanságot egy esetben sem észleltek. A vízminőségvizsgálatok sem mutattak extrém adatokat a már említett igen magas baktérium és kovaalga számokon kívül. Március 5-től a pusztulás nagymértékűvé vált és eltolódott a fonyódi hajókikötő és Balatonmária közötti kb. 12 km hosszú és kb. 1,5-2 km széles partmenti sávba. Az elpusztult halak egy része a part mentén egészen Balatonszemesig sodródott el március 11-éig. A halpusztulás a vízügyi szervek jelentése szerint márc. 12-16, Pénzes szerint márc. 16. és 19. között tetőzött. Az azonban biztos, hogy márc. 12. és 19. közötti időben szedték ki a tóból a legtöbb haltetemet és az is, hogy azokat a közben szelessé vált időjárás a Fonyód-Badacsony és Balatonfenyves-Vonyarcvashegy vonalakkal határolt területen az északi partig sodorta el. A déli part mentén pedig egészen Balatonfoldvárig lehetett vékony sávban elpusztult halakat találni. A tó többi része mentes volt ezektől egész idő alatt. Figyelemre méltó az, hogy februárban legnagyobb mértékben az angolna és a harcsa hullott el, március 12-től pedig szinte valamennyi faj és korcsoport pusztult. A halak elhullása március 20-tól kezdve hirtelen megszűnt. Ebben nagy szerepe lehetett a meteorológiai viszonyok megváltozásának. Északnyugati irányból viharos szél kezdett fújni, a levegő és a víz hőmérséklete csökkent, az addig sima víztükröt erős hullámzás váltotta fel. A néhány napig tartó erős szél és hullámzás lecsendesedése után a halpusztulással érintett területen észlelt zöldes-barnás, helyenként agyagsárga elszíneződés elmúlt, s a víz március 27-ére letisztult. Egyidejűleg éltűnt a partszélektől az a szennyesszürke, helyenként feketésszürke hab is, ami február 3-tól kezdve látható volt, s ami a vizanalitikusoknak és a toxikológusoknak igen nagy problémát jelentett. A víz letisztulásával egyidőben megfigyelték a térség újbóli benépesülését halakkal. Két nappal később március 29-én Fonyód és Bélatelep előtt a parti akadóknál megkezdődött a fogassüllők ívása, ami egyben azt jelentette, hogy a pusztulást előidéző tényezők megszűntek. A vízből kiszedett és megsemmisített haltömeg lemért mennyisége április 6-ig összesen 27.200 kg volt. A vízben (a nádasokban és a fenéken) maradt haltetemek tömegét a szakértők további 40 - 50 ezer kg-ra becsülték. A lemért haltetemek súly szerint %-os megoszlása a következő volt: Dévérkeszeg 56% 15.230 kg Harcsa 18% 4.890 kg Angolna 13 % 3.530 kg Ponty 6 % 1.630 kg Fogassüllő 5 % 1.360 kg Amur 1 % 270 kg Fehér busa 1 % 270 kg 711
