Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balatonba torkolló vízfolyások
latonba Balatonhídvégnél. Ez a nagykiterjedésű mocsár és (ingó) láp mintegy gátként akadályozta a lefolyást a felsőbb szakaszokról, mivel annyira masszív volt, hogy Mekenyénél ágakból, rőzséből összehányt "töltésen" átjártak rajta. A idézetből az is kiviláglik, hogy a Balatonhídvég és a Diás szigetek közötti területen, a Kis-Balaton vize sem folyhatott zavartalanul Az újjáalakult társulat 1894-ig végül is elvégeztette a szabályozást Balatonhídvégtől felfelé Kehidakustyánig és lefelé a Kis-Balatonon keresztül egészen a Fenéki-hídig. A Zalával párhuzamosan kiásták a Kis-Zala medrét Szent- györgyvár a Mekenye között a csatlakozó belvízcsatornákkal együtt, rendezték a lecsapolt Zalát Kehidakustyán és Balatonhídvég között és medret ástak a folyónak a Kis-Balatonban Fenékpusztáig. A Zala mocsarainak lecsapolása és szabályozásának ez a része több mint fél évszázadot igényelt. Közben a Zala mellékvízfolyásainak rendezésére ugyancsak lecsapoló társulatok alakultak, mivel a Zala lefo- lyási lehetőségének növelése lehetővé tette a völgyeikben lévő mocsarak víztelenítését. Ezek a lecsapoló és vízszabályozási munkák lényegében nem változtattak a Zala vízgyűjtő vízrajzi viszonyain; csak a lefolyási viszonyokat tették kedvezőbbé a Zala Balatonhídvég feletti szakaszán. A Kis-Balaton területén a víz átfolyása átmenetileg javult, de az 1910-es években a társulati közgyűléseken szinte állandóak voltak a Zala kiöntései miatt elhangzott panaszok. A problémák megszüntetése érdekében a Zalavízlecsapoló Társulat 1921 őszén átalakult Kisbalaton Vízrendező Társulattá. A társulat állami támogatással 1922-1928 közötti években szélesebb és jobb lefolyást biztosító medret kotortatott a Zalának és mintegy 10 kilométer hosszúságban töltéseket építtetett mindkét oldalán a torkolattól, Balaton- hídvégig. A befolyó vizeket csatomáztatta és részben töltéseztette. A Kis-Balaton öblözetében belvízlevezető csatornahálózatot létesítettek. A belvíz-csatornázási munkálatok 1937-ben fejeződtek be. A Zala medrének (sokak által használt kifejezés szerint a Zala-csatomának) a kikotrása és töltéseinek megépítése a hozzá kapcsolódó vízrendezési munkálatokkal együtt megváltoztatta a Kis-Balaton vízrajzi képét. Az eredetileg egy egységet képező Kis-Balaton öblözetet a Zala töltései két részre osztották. Az 1890-ben még 13,39 km2-t kitevő nyílt vízfelületből csak 0,68 km2-nyi maradt két kis tavacska formájában. Ezt követően - eltekintve a gátkarbantartási és a Kis-Balaton északi öblözeti részén 1962-1967 között mezőgazdasági célból megvalósított vízrendezési munkáktól - a térségben 1981-ig, a Kis-Balaton Védőrendszer I. sz. tározó építésének kezdetéig, vizszabályozási munkákat nem végeztek. A vízrajzi viszonyok az I. sz. tározó (másnéven Hídvégi-tó) 1985-ben történt feltöltéséig nem változtak. A tározó létesítése eltérítette a Zalát a korábbi medréből és a vizét a 18 km2 felületű tározóban való tartózkodásra kényszerítette, de még nem szüntette meg a 70
