Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balatonba torkolló vízfolyások

" 1829 év előtt, midőn a Zalavíz szabályozó társulat alakult, a Zala egész völgye, Kis Balatontól a kehidai töltésig náddal, sással, éger és kőrisfákkal benőtt mocsár volt, - melyből csak egyes szigetek magaslottak ki, - s ezek s a partok mellett 50- 100 méter széles sávok voltak rét vagy legelőképpen használhatók, - az egész berek pedig csak téli fagyok alkalmával volt megközelíthető, nádiás és fáizásra használható. - A Zala nyílt folyása különböző 30-50 méter közt változó szélességgel, sok helyt több ágra szakadva tekervényes volt, - néhol azonban különössen a Zalavár és Esztergáli határokban nyílt folyását vesztve, a folyó egész vize kilométerek számra a láp alatt húzódott el. Ártere 8000-8500 hold lehetett.

Ezen folyó le csapolásáról első terv 1832-18834 évben az 1824-1827-ben eszközölt lejtezés nyomán az akkor a Sárvíz, Kapos és Sió szabályozásával foglalkozott királyi biztosság felügyelete, - a királyi biztossági, s a Zala és Somogy megyék mérnökei által készült, - melyszerént a lecsapolás kezdődött volna a Zalavár és Szabari határok alsó szélénél vagyis Mekenyénél, s ment volna a Csányi és Mándi malmokig.

Az érdekeltség 1835-ben el határozta ezen malmok megszüntetését, s 1836-ban készült a második terv, - alapul véve a fent jelzett lejtezést, mely szerént a Zala völgy jobb és bal felőli birtokossai egyesültek a Zala vizének az első tervben felvett kezdő ponttól a kehidai töltésig leendő lecsapolására, - úgy hogy a kezdő ponttól a végsőig egy 3 öl fenék, 5 öl felső szélességű, 100 ölre 1,5 hüvelyk fenék emelkedésű árok ásattassék.

A fenn kitett méretek szerént ásatott meg a meder 1836-1866-ig többszörös szüneteltetéssel a kezdő ponttól a Csányi határ közepéig, vagyis Sömjén érig: mikor is. . .a munka tovább folytatása egészen meg szűnt.

Ezen működés által a Zala völgy képe egészen meg változott, - a mocsár vízmentessé lett, - felszíne 1-1,5 métert süllyedt, - meg tömörült, - a szigetek és magaslatokból szántó földek, a nádasok és kiirtott égerfásokból rétek s használható fás legelők lettek: - azonban, részint a Balaton még mindég magas víz állása, - részint mert a Mekenyéig ásott árkot a Kis Balatonnal mintegy 8 kilométer hosszú tekervényes, elnádasult folyás kötötte össze, a Szabar, Zalavár és Esztergáli ártér állandóan, a Sármelléki és a Zala Apáti árterek pedig többszörössen ki voltak a nyári áradásoknak téve, - s használatuk nagyon ingatag, s bizonytalan volt.

Ezen állapotot a Nagy Balatonnak 1863-ban eszközölt le csapolása se változtatta meg, - mert a Nagy és a Kis Balatont összekötő A Á folyás sok helyt 3-400 méter hosszat alig volt 4-5 méter széles, - mert a Kis Balaton kifolyása a Kis Diás orrát képző homok pádon keresztül nagyon sikér volt, - s végül mert tisztátalan, náddal be nőtt, s átaljában keskeny volt a Zala C D E tekervényes folyása a Kis Balatontól Mekenyéig, s így kényszerítve lett a Zalavíz lecsapoló társulat 1874 évben újra alakulni, s bevonva a társulatba a Balaton Hídvégi és B. Magyaródi határokat."

A fenti idézet azt bizonyítja, hogy az 1836-1866 között végzett lecsapoláso- kig a Zala Kehidakustyán és Balatonhídvég közötti völgyszakaszon valóságos mocsáron át, sőt Esztergályhorváti és Zalavár határában a láp alatt folyt be a Ba69