Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halállománya és annak változásai

számítások eredményei a következőkben foglalható össze az előzőekben felsorolt dolgozatok alapján:

A fogassüllő növekedését a 60-as évek végén viszonylag lassúnak találták, egyedsűrűségük az 1965-ös tömeges halpusztulás nyomán csökkent. 1978-ban újra megvizsgálták növekedését és azt állapították meg, hogy a tó ÉK-i medencéjéből származó példányok törzshossza döntő többségben 30-42 cm-es volt és a 3+ - 4+ korcsoportba tartozott. E korcsoportoknál idősebbeknél a törzshossza 13+ -lg kiegyenlítettnek bizonyult. A legnagyobb példány 82,9 cm méretű és 10.605 g súlyú volt. A középső medencéből (Balatonszemes környékéről) származó példányok törzshossza döntő többségben 31-45 cm-es volt és a 3+ - 6+ korcsoporthoz tartozott. 10+ korúnál idősebb fogassüllőt a vizsgált halak között nem találtak. A legnagyobb méretű 67,0 cm-es és 6.450 g-os volt. A 7+ korcsoportra jellemző átlagos törzshossza az ÉK-i medencéből származókéval megegyezett, viszont az ettől fiatalabb és idősebb példányok mérete azoknál kisebbnek bizonyult. A tó Dny-i medencéjéből (a Keszthelyi-öbölben) a törzshossz 30-75 cm között változott. A fogassüllők túlnyomó többsége az 5+ - 8+ korcsoportba és a 45-66 cm-es mérettartományba tartozott. A maximális méret 74,5 cm-t és 8.500 g-ot érte el.

A pikelyévgyűrűkből visszaszámított törzshosszak alapján a fogassüllő évenkénti hossznövekedése a Balaton előbbiekben megnevezett három vízterületén csupán 1-2 cm-es különbséget mutatott. Az 1+ - 4+ korcsoportok növekedése az EK-i medencében gyors volt a középső medencében közepes, míg a Keszthelyi-öbölben intenzívebb volt, mint az előbbi kettőben.

A Balaton EK-i medencéjében az 1968-70. évekhez viszonyítva jelentős változást észleltek 1978-ban a korcsoportok megoszlását illetően. A 4+ korcsoport aránya 29,3 %-ról 59,8 %-ra emelkedett, az 5+ korcsoport 55,9 %-ról 12,7 %-ra, a 6+ korcsoport 10,2 %-ról 3,6 %-ra csökkent. A 6+ korcsoportban lényeges változás nem következett be; arányuk 4,6 %-kal szemben csak 4,1 %-ra változott.

A fogassüllő állományok méret-összetétele 1978-ban a kormegoszlás különbségeit követte: az ÉK-i medencében a 30-42 cm-es (3-5 éves), a középső medencerészen 31-45 cm-es (4-6 éves) és a Dny-i medencében a 35-60 cm-es (4-8 éves) példányok alkották a többséget Az idősebb, nagyobb méretű példányok (5-8 évesek) aránya ÉK-ről DNY-i irányban az 1968-70. évekhez képest közel megháromszorozódott, s így 1978-ban az Ék-i medencében 18,6 %-át, a tó középső részén

34,5 %-át, a Keszthelyi-öbölben 54,3 %-át tették ki az ottani populációknak.

A süllők évenkénti súlygyarapodása 1978-ban fordított arányban állt a törzshossznövekedéssel és gyorsabbá vált az 1968-70-es évekhez képest. Az egyéves korra elért 11-12 cm-es törzshossz átlagosan 2-3 cm-rel haladta meg a tíz évvel korábban mérteket. Ez a jelentős törzshossznövekedési különbség egyrészt a fogassüllő állomány megntkulásával (1.1975-ös tömeges halpusztulás), másrészt a fokozott, tógazdaságban előnevelt ivadék-utánpótlással magyarázható. A megritkult állomány nyilván jobban hasznosította a rendelkezésre álló táplálékot és növe660