Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halállománya és annak változásai
kedésük sem függött az egyedsűrűségtő! oly mértékben mint korábban. A süllő évenkénti hossznövekedése az 1+ - 6+ korcsoportokban 1-7 cm-rel, a 8+ korcsoporttól kezdve pedig 10 cm-rel is meghaladta az 1968-ban megfigyelt átlagértékeket, ami még mindig elmaradt Európa egyéb, a Balatonhoz hasonló karakterű vizeiben észlelt növekedési ütemhez képest. Figyelemre méltó az a megfigyelés, hogy a tó eutrofizálódásának felgyorsulásakor a süllők növekedése kezdetben lelassult, de ezután gyorsabb lett mint korábban volt. Ebben szerepet játszhatott az állományritkuláson kivül az is, hogy - amint arra az adatokból a kutatók következtettek - az "érzékenyének tartott fogassüllő az extrém környezeti feltételekkel szemben jóval alkalmazkodóképesebb, mint ahogyan azt korábban feltételezték. A megvizsgált süllők csaknem teljes számban - az ÉK-i medencében 98,2 %- ban, a középső medencerészben 99,3 %-ban, a Dny-i medencében 99,2 %-ban - a 3+ - 8+ korcsoportokhoz tartoztak. A pillanatnyi teljes mortalitási és az éves mortalitási értékeket kiszámítva úgy találták, hogy a süllőknek ÉK-i medencében 65,9 %-a, a középső medencerészen 71,1 %-a, a Dny-i medencében 30,5 %-a a horog, a háló vagy a kórokozók és paraziták áldozatává vált a vizsgált időszakban. Ugyanakkor a biomassza számítások során azt is megállapították, hogy az veszteséget a túlélők súlygyarapodása és az utánpótlás mennyisége pótolta, jóllehet a produkció/biomassza arányok a vizsgált tórészeken eltértek egymástól. A fogassüllő populációdinamikai paramétereinek 1973-84. évekre vonatkozó adataiból az előbbiekkel szemben az állapítható meg, hogy azok minden tekintetben kedvezőtlenül megváltoztak ebben az időszakban. A kedvezőtlen változások az elmúlt tíz évben tovább folytatódtak olyan mértékben, hogy azok következtében a halászok és a horgászok által kifogott süllő mennyisége az 1986. évi 85,5 tonnáról 1995-ben 39,6 tonnára csökkent. A dévérkeszeg növekedése a Balatonban a 60-as 70-es években gyorsabbá vált és a tó eutrofizálódott területein az állománysűrűsége is növekedett. 1979-80- ban egyedsűrűségét a Balaton teljes felületére (halászati ütemterv szerint 60.000 ha-ra) vetítve 270 egyed/ha-ra, biomasszáját 160 kg/ha-ra becsülték. Az összesen több mint 16 millió dévérkeszeget, illetve 9.600 tonna dévérkeszeg haltömeget jelentett. Az 1994-ben közölt adatok szerint a sűrűségük 300 egyed/ha-ra, (kereken 18 millióra), biomasszájuk pedig 180 kg/ha-ra, (10.800 tonnára) emelkedett. A dévérkeszeg állomány egyedsűrűségének és tömegének emelkedésében nemcsak az eutrofizálódás következményeként megnőtt a táplálékmennyiség, hanem a csökkentett mértékű halászata is szerepet játszott. A megnövekedett állományban a korábbinál nagyobb arányban találhatók a 9+ - 13+ korcsoporthoz tartozó példányok, amelyek az átlag 20-26 cm-es törzshosszal szemben számítások szerint elérhetik az 50 cm-t, az átlag 231 g-os súllyal szemben a 4871 g-ot is Ezek ismeretében biztosan állítható, hogy a tó dévérkeszeg állománya túlzottan nagyszámúnak, nagytömegűnek, s emellett elöregedettnek tekinthető. 661
