Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halállománya és annak változásai
a Balatonban és Woynárovich által kidolgozott majd továbbfejlesztett módszerrel keltetik az ikrákat Biológiailag második leginkább kutatott halfaj a dévérkeszeg. Növekedéséről Pénzes (1966) Bíró és Gcirádi (1976) közöltek adatokat. Tömeghozama és a Balaton eutrofizációja közötti összefüggésekkel Biró, Vörös és Elek, (1986), Biró és Vörös (1988) foglalkoztak a parthossz (vízterület arányának összefüggésében, míg Tátrai (1981) a dévérkeszeg táplálkozás-ökológiáját és nitrogén átsajátítását, valamint e halfaj szerepét kutatta a Balaton vízminőségének (trofikus szintjének), nitrogén és foszfor forgalmának alakulásában másokkal együtt. (Tátrai, G.- Tóth, Ponyi 1984, 1985, Tátrai, Istvánovits 1987). Ez utóbbi kutatások eredményeiből arra következtettek, hogy e halak nitrogén és foszforkibocsájtása közrejátszhat a Balaton vizének eutrofizálódásában, ha egy-egy helyen nagy tömegben vannak jelen. Ebből kiindulva felvetették, hogy a keszegfélék biomasszájának csökkentése a Balatonban várhatóan vízminőségjavulást eredményezne. Ezt a feltételezést csak további vizsgálatok igazolhatják pl. azzal, hogy a helyenként észlelt nagymérvű vízminőségromláskor az egyidejűleg ott tartózkodó nagyobb keszegtömeg jelenléte is igazolható. A keszegállomány népessége az eutrofizálódás fokozódásával és a halászat intenzitásának csökkenésével párhuzamosan növekedett, s az idősebb korcsoportok részaránya az 1980-as évektől kezdve szignifikánsan nőtt Biró (1994) szerint, növekedésük pedig lassúbbá vált. A keszegállomány össztömege elérte a 9-10 ezer tonnát. A Balaton régi halászatának egykori "főszereplőjének" a gardának biológiájával kapcsolatos ismeretek is jelentősen bővültek elsősorban Biró (1986, 1994) kutatásai nyomán. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a garda állomány 1950-től az 1980-as évek végéig az egytizedére esett vissza, amiben szerepet játszott az 1980. évi tömeges pusztulásuk is. Az elmúlt közeli években népessége lassú regenerálódást mutatott, a méretváltozás üteme gyorsult, de ez újabban ismét lassulást mutat. A ragadozók fő táplálékát jelentő küsz biológiája is gyakori témája volt a kutatásoknak. E kutatások eredményeiről Biró (1975 c., d., 1979 c., 1980, 1990,) Btró és Mnskó (1994) közöltek adatokat. Ezek alapján megállapították, hogy a küsz táplálkozásában negatív változások következetek be, állományaik méret szerinti struktúrája is folyamatos és drámai csökkenést mutatott, s ezzel együtt a hossz- illetve súlynövekedésük jelentősen lassult. Az eddig ismertetett biológiai kutatásokon kivül véranalitikai (helmintológiai), életkormeghatározási és faunisztikai vizsgálatok is történtek a balatoni halakkal, elsősorban a fogassüllővel kapcsolatban. Külön kutatási program keretében került sor 1982-1984 között az angolna és a fehér busa biológiájának és balatoni körülmények közötti viselkedésének vizsgálatára. Ezekről a vizsgálatokról, illetve eredményeiről összefoglaló zárójelentés készült 1985-ben, ami nem került publikálásra. A jelentésből a fehér busával kapcsolatos részleteket csak tíz 656
