Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VI. A BALATON NÁDASAI - A nádasok szerepe a Balaton vízminőségének alakulásában
ban is megjelent. 1975-től kezdve a Balaton északi parti nádasaiban sokszor megfigyelhető volt, amint a nád vízfeletti hajtásait fogyasztotta, vagy az általa összehordott nádcsomók tetején napozott. A pézsmapocok tápláléka főleg nádból áll, de más növényeket is fogyaszt. Kedveli a kagylót is, amivel szintén nagy kárt okoz. Kotorékát gátakba és partoldalakba ássa, melynek bejárónyílása a víz színe alatt van. A balatoni nádasokban a nyolcvanas években nagy számban lehetett látni kb. 2-2,5 kg-os jól fejlett, különösen szép gereznájú példányokat. A pézsmapocok attól függően, hogy tavasszal az iszap feletti vízhőmérséklet mikor éri el a 6-8 °C-ot és ezzel együtt milyen korán sarjadnak a nád hajtásai, tesz kárt a vízfelszín alatt a sarjadó nádasban. Különösen nagy pusztítást végez azokban az években, amikor a Balaton nem fagy be, vagy a jégtakaró korán megszűnik, s a víz korán felmelegszik. A vízfelszín fölé emelkedett nádhajtások, zsenge nádszárak fogyasztásakor sajátságos módszerrel jár el. Először több négyzetméteren a zsenge nádszárakat átharapva leszakítja és egy helyre összegyűjti azokat, mintegy úszó "nádtutajt" képez belőlük. A gyakran száznál is több zsenge nádszálból összehordott, tutajként úszó, vagy lebegő nádhalom tetejére telepedve a két melső lábával szálanként megfogva elkezdi az összegyűjtött hajtások csúcsait kiharapni és elfogyasztani. A hajtás többi részét a vízen hagyja. Ha több napig ugyanarra a helyre jár táplálkozni, akkor meglehetősen nagy nádhalom keletkezik, s ami idővel a vízbe süllyedve - különösen magasabb vízhőmérséklet esetén - rothadni kezd. Entz és Sebestyén (1942) "a Balaton élete" c. könyvükben öt helyen is írtak kártételeiről. Ezek közül egy, a legtömörebben megfogalmazott mondatukat idézem: "Noha tulajdonképpen növényevő, nagy pusztításokat visz véghez hüllőkben, halakban, az amúgy is megfogyatkozott békateknő-állományban, madártojások feltörésével is sok kárt tesz." Az állatok által okozott kártételek közé tartozik a viziszámyasok nádlevél fogyasztása is. Főleg tavasszal a friss hajtások leveleit csípdesi és fogyasztja a szárcsa (Filica atra), a nyán lúd (Anser anser) és a tőkés réce (Anas platyrchynhos). A fiatal levelek "csipkézése" különösen szembetűnő volt a Kis-Balaton I. ütem tározójának területén 1986-ban és 1987-ben. Jóllehet a viziszámyasok nádlevél fogyasztásának következményeit a nád kihaveri, mégis figyelmet érdemel, mert a frissen települő nádasok növekedési ütemét lassíthatja. Az előbbieken kivül a nádasok pusztulását elősegítő vagy ahhoz hozzájáruló tényező lehet a Balaton északi partján, az állandóan magasan tartott vízállás. A Balaton vízállását a hetvenes évek elején üdülési érdekből külön rendelkezéssel szabályozták. Ebben előírták, hogy a vízállást + 70 cm és + 100 cm közötti szinten kell tartani és külön meghatározták az egyes hónapokban megengedhető legalacsonyabb és legmagasabb vízszinteket is. A nád vegetációs időszakában a vízszintingadozás április-június hónapokban + 85 cm és + 100 cm között lehetett, majd július elejétől augusztus végéig fokozatosan + 70 cm és 85 cm közötti szintre 639
