Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VI. A BALATON NÁDASAI - A nádasok szerepe a Balaton vízminőségének alakulásában

Mivel a balatoni nádasok rovarkártevőkkel való fertőzöttségéről nincsenek vizsgálati adatok, ezért nem lehet konkrétan elbírálni, hogy a szúnyogirtó permete­zésekhez felhasznált rovarölő szerek milyen mértékben pusztították egyidejűleg a nád rovarkártevőit is. Az 1984-1985. években végzett szúnyogirtásokkal kapcso­latban felmérték a permetezett sávban élő ízeltlábú (Arthropoda) fauna egyedszámváltozását (Sáringer Gyula, 1985) és azt állapították meg, hogy 1984- ben 26 %-kal, 1985-ben 25,6 %-kal csökkent a begyűjtött példányszám, vagyis mintegy egynegyede esett áldozatul a rovarölőszeres permetezésnek, ebből arra lehet következtetni, hogy a nádasok rovarfaunáját - köztük a rovarkártevőket is - megközelítőleg ugyanilyen mértékben pusztította el a vegyszeres szúnyogirtó per­metezés. A halak közül az amur károsíthatja a nádat a Balatonban és a Kis-Balaton védőrendszer tározóiban is. Az amur (Ctenopharyngodon idella Cuv.et Val.) a hetvenes-nyolcvanas években valamilyen módon bekerült a Balatonba. Ezt bizo­nyítja az, hogy a statisztikai adatok szennt a halászok és a horgászok által kifogott amurok tömege 1981-1995. évek között összesen 59.155 kg (59,1 tonna!) volt, ami tizenöt év átlagában 3.943 kg-ot jelent évente. Az amurok annak ellenére, hogy az 1993-ban kifogott össztömegük 3.726 kg volt, a Balatonban kisebb nádasterületeket kipusztíthatnak a következők miatt: Egy kilogramm testtömeg gyarapodáshoz hozzávetőleg 40 kg növényi táp­anyagot, pontosabban zöld- illetve nyerstömeget fogyaszt el az amur, 25-30 °C vízhőmérsékletnél pedig testtömegének 100-120 %-át kitevő vízinövényt is elfo­gyaszt naponta. (Az amur növekedési ütemére jellemző, hogy a harmadik nyáron már a 3-4 kg-os súlyt is elérheti.) Nem túlzás úgy kalkulálni, hogy 25-30 darab 5 kg-os amur nyári időszakban egyetlen nap alatt 120-140 kg nád zöldtömeget is elpusztíthat. Ugyanis ahol a vízben nád van, ott az amur elsősorban azt fogyasztja, tavasszal pedig kizárólagos tápláléka a sarjadó nádhajtás. Hogy mekkora veszélyt jelentenek a kisebb területű tavakban az amurok a nádasra nézve, azt intő módon szemlélteti a tihanyi Belső-tó 5 hektárnyi nádasának elpusztítása amurok által rövid három év alatt. 1966 tavaszán 3.000 darab, átlagosan 25 dekás testtömegű amurt helyeztek a Belső-tóba, azzal a céllal, hogy azok békanyálat és a savanyú füveket kipusztítsák. Az amurok 1967 végére a nádszélekről le is tisztították a békanyálat a nyílt víz felől, de a nádsarjakat és az alsó nádleveleket is lerágták. 1968 tavaszán a nád sarjadó friss hajtásait teljesen lepusztították. A tó a telepítést követő harmadik év nyarára nádasmentes lett teljes mértékben. 1969-ben pedig már a nádnzómák legnagyobb részét is kitúrták az iszapból. Az 50.000 m2 nádasterület három év alatti elpusztításánál az egy amurra jutó terület 16 és fél négyzetméter volt. Az emlősök között is van egy állatfaj amely igen nagy károkat okozott már a balatoni nádasokban. Ez a pézsmapocok (Ondathra zibethica), s amit 1935-ben észleltek először Keszthely környékén, de 1941 tavaszán már az aszóföi nádasok­638

Next

/
Thumbnails
Contents