Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VI. A BALATON NÁDASAI - A balatoni nádas területek és azok változásai

A nádas szintben előforduló kisérőfajok borítási értéke a 10 % alatt van. Rendszerint a nyíltvíz felé eső állományok. A víz mélysége 1-1,5 (1,9) m. Az aljzat szilárd, vagy az üledék vastagsága 20 cm körüli.

A szár vastag, erőteljes. Az alsó szárközök gyakran anthociántól pirosas színűek. Magassága 2,5-4,0 m.

A nád eljut a virágzás és termés-érés fenofázisáig. Az 1 m2-re eső hajtások (szárak) száma 60-90.

Rendszeresen kaszáltak, avas nádat nem tartalmaznak. A víz- és partvédelem szempontjából rendkívül fontosak. Iparilag kiváló minőségűek.

II. Osztályú: Kissé megritkult állományok, a vízfelőli részen esetleg kezdődő "zsombékosodás" (babásodás).

Kisérőfajok 5-10 %-ban elegyedhetnek, gyakori lehet a keskenylevelű gyékény {Typha angustifolia). A víz mélysége 0,5-1,5 m körül van. Az üledék vastagsága 10-30 cm. A szár még egyenlegesen vastag, magassága (1,5) 2,0-3,0 m. Avas nádat rendszeres kaszálás miatt nem tartalmaznak. A víz- és partvédelem szempontjából fontosak. Iparilag jó minőségűek.

III. Osztályú: A kezdődő leromlás jeleit mutató állományok, gyakori az ún. "lyukképződés".

Kisérőfajok elegyedése 20 % körül van, gyakoribb a keskenylevelű gyékény {Typha angustifolia) és a sövényszulák (Calystegia sepium).

A szár vastagsága változó, egyes nádszárakon a vékonyabb oldalhajtások már megjelenhetnek. Magassága 1,5-2,0 m. A víz mélysége 0,3-1,5 m. Az üledék gyakran vastag (30 cm körül, vagy ennél vastagabb).

Nem rendszeresen kaszáltak, gyakori lehet az avas nádszár. Jó hatással vannak a víz minőségére. Iparilag közepes minőségűek.

IV. Osztályú: A part felé eső (a litorális nádas külső öve) állományok, a víz mélysége rendszerint 0,5 m-nél kisebb. Esetleg a nyári hónapokban a vízborítás hiányzik. Az aljzat szilárd.

A szárak egyenletesen vastagok, a magasság 1,5-1,8 (2,5) m körül van. Az 1 m2- re eső hajtások (szárak) száma 60-100 (a más fajok elegyedésétől függően). A kisérőfajok borítási értéke 20 % felett van, de a 40-50 %-ot nem éri el. Az elegyedő fajok közül gyakori a sövényszulák {Calystegia sepium), a réti füzény {Lythrum salicaria), a közönséges lizinka {Lysimachia vulgaris), keser-édes csucsor {Solanum dulcamara) és a különböző sás fajok {Carex elata, C. gracilis, C. acutiformis) stb. Az elmaradt kaszálás miatt avas nádszárak előfordulhatnak. A part felől érkező szennyezés (erózió) lekötésében van fontos szerepe.

Iparilag közepes-gyenge minőségű. Az évenkénti kaszálás elmaradása nem gyorsítja a feltöltődést.

Ha a kisérőfajok borítási értéke meghaladja az 50 %-ot, akkor az állomány már a magas-sásosok körébe tartozik.

V. Osztályú: Különböző vízmélységnél (0,5-1,5 m) előforduló ún. "pusztuló", degradált nádasok. Jellegzetes fiziognómiájuak. A "zsombékok", babák gyakran

624