Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VI. A BALATON NÁDASAI - A balatoni nádas területek és azok változásai

fognak át és ezekből az 1984. és az 1993. évre vonatkozóak már meglehetősen pontosak.

A Balaton nádasként meghatározott területei az 1958. és az 1993. évek között a következőképpen alakultak:

A Balaton partvonalán belüli nádasterületek

Me.: ha

ÉVEK

1958

1968

1975

1984

1993

ÉSZAKI PART DÉLI PART

1.132,52

234,36

1.460,71

401,12

1.307,3

372,3

982,5

289,2

899,4

229,6

ÖSSZESEN:

1.366,88

1.861,83

1.679,6

1.216,1

1.128,7

Igen érdekes és figyelemre méltó az, hogy a balatoni nádasok összes területéből 1984-ben 1.017 ha-t, 1985-ben 828,6 ha-t, 1993-ban 813 ha-t minősítettek l.-lli. osztályúnak, azaz hasznosítható nádasnak. Az 1985. és 1993. évek haszonnádas területei mintegy 7,5 %-kal kisebbek csak az 1896. évi mezőgazdasági statisztikában szereplő balatoni (adókataszterbe sorolt) nádas területeknél, tehát lényegében azonos nagyságúaknak tekinthetők. Az 1766-os KRIEGER-térképen feltüntetett nádasterületek nagysága, - a szántódi kiszögelés nádasterületét nem tekintve - a becsült 905 ha-os összterület is összehasonlítható az előbbiekkel. Ezek az egymáshoz közeli adatok azt a véleményt erősítik meg, hogy miközben a tó partját szegélyező nádasok különböző helyeken, különböző nagyságú területeken elöregszenek és elpusztulnak, ezzel a párhuzamosan megfelelő termőhelyek kialakulásával (pl. feliszapolódás nyomán) másutt új nádasok települnek és erősödnek meg hosszabb- rövidebb idő alatt. Ezekhez a valószínűleg ciklikusan ismétlődő folyamatokhoz évtizedek kellenek és ezért részleteiben való feltárása rendkívüli nehézségekbe ütközik.

A balatoni nádasok osztályozása

A Keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem 1984-ben, a KDT VÍZIG megbízásából felmérte és hasznosíthatóságuk, valamint a vízminőséget befolyásoló tulajdonságuk szerint minősítette a balatoni nádasokat. A minősítés alapján I.-V. minőségi osztály kritériumait határozták meg, amelyek akkor gyakorlati (nádgazdálkodási) és tudományos szempontból teljesen újnak számítottak. Tíz év eltelte után megállapítható, hogy ezek a kritériumok a nádasok jellemzésére, ill. osztálybasorolására ma is megfelelnek. Néhány meghatározást azonban a jövőben pontosítani kellene, ill. kiegészítésekre volna szükség.

Az egyes osztályok meghatározásának kritériumai a következők:

"I.Osztályú: zárt, homogén, fajszegény, stabil állomány. A kisérőfajok rendszerint a vízszintben lévő hínárfajok, mint a békatutaj (Hydrocharis morsus ranae), a békalencsék (Lemna minor, L. trisulca, Spirodella polyrrhiza) stb.

623