Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VI. A BALATON NÁDASAI - A balatoni nádas területek és azok változásai
A Balaton partvonalának szabályozása céljából 1958-ban megtörtént, a nádaskontúrók felmérésével együtt (légi fotókkal kiegészítve), a Balaton-part kataszteri térképezése, amit 1968-ban megismételtek. Ligeti László (1974) a nádasokra vonatkozó helyszínrajzi adatokat a községek közigazgatási határai szerint rendezte és táblázatokat állított össze róluk. Ezeket az adatokat a 28. számú táblázat tartalmazza. Ligeti által közölt adatok szerint tíz év alatt a Balaton medrében a nádasok területe 494,95 ha-ral nőtt s ebből az északi part 328,19 ha-ral, a déli part 166,76 ha-ral részesedett. Ezek az adatok olyan nagy mértékben eltérnek az előzőekben közölt 1896. évi mezőgazdasági statisztika adataitól - az északi part 606,6 ha-os, a déli part 108,7 ha-os és az egész Balaton 715 ha-os területnagyságaitól -, hogy a következő megjegyzés kívánkozik hozzá: 28. sz. táblázat Valószínű, hogy a "nádaskontúrok felmérése" azt jelentette, hogy a 105,09 m a.f. magasság vonalán belül található teljes növénytakarót (pl. magassásos-füves területeket is) nádasnak minősítették és így növekedhetett az északi parton 24,0 %- kai, a délin 71,15 %-kal összesen pedig 36,2 %-kal tíz év alatt a nádasok területe. Az adatok alapján Ligeti a déli part elnádasodásával kapcsolatban az alábbi következtetést fogalmazta meg: "...a Borbás-féle megállapítással együtt három adattal rendelkezünk a déli partra vonatkozóan az idő függvényében... melyek parabolikus függvénykapcsolatot reprezentálnak. Az egész Balatonra vonatkozóan - ha az 1900-ban meglevő nádasokat is figyelembe vesszük - egy exponenciális függvény kapcsolatot kapunk, aminek megbízhatóságát az induló nádasterületek ismeretének hiánya bizonytalan becsléssé tenné. Bár mennyiségben az északi parti nádasnövekmény nagyobb, a veszélyesebb a déli parti nádasodás... A meder több száz méter szélességben olyan sekély az un. marásig, hogy a nád a saját maga által kiüllepített hordalékon és törmelékéből termelt turzásokon elvileg a parti vízterület mintegy 3.000 ha-ján megtalálja az élet lehetőségét." Amint a később bemutatandó adatok bizonyítják, ennek a következtetésnek a helytállóságát az élet nem igazolta. A következő 1975. évi felmérés során is meghatározásra került a meder növényzettel való benőttsége. Az ekkor megállapított adatokat Sass Jenő (1979) a felmérésről szóló dolgozatban összesítve, Laczay István (1976) pedig a "Vízrajzi Atlasz Sorozat 21. Balaton" c. kiadványban V.O. szelvények szerint részletezve tette közzé. A következő, kimondottan a nádasterületek megállapítását szolgáló felmérés 1984-ben történt, az akkor megállapított nádas osztályokba sorolás szerint. Legutóbb pedig 1993-ban ugyanilyen módon a felmérést megismételték. A felmérési adatok ilymódon 35 éves időközt 622
