Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok

Az alsorendű rákok első pár csápja kicsi, érzékelőszervként működnek és az úszásban nincs szerepük.

Az ágascsápú rákok nevüket a második pár jól fejlett, kétágú és gyakran sertékkel borított csápjukról kapták. Ezek ütemes csapkodásával úsznak a legtöbb esetben A hasoldalon páros végtagok találhatók. A csapkodásukkal előidézett vízáramlással sodorják szájukhoz a lebegőanyagokat és az apró élőlényeket A száj szűrőrácsain fennakadó, megfelelő nagyságú részecskéket a rákocskák besöprik a szájnyílásba és ezek onnan a bélcsatomába jutnak.

A Daphnia-k lábai percenként 200-300 csapást tesznek, s így 20-30 perc alatt megtelik a bélcsatoma. A táplálkozás üteme a vizben lévő táplálék sűrűségétől függ. Bizonyos tápláleksűrűségig a táplálkozás üteme azonos, de afölött a szűrés üteme lelassul és egyúttal a bélben is csökken az emésztés intenzitása. Az apró termetű 0,5-0,6 mm testhosszűságú sarlósorrú vízibolha, a Bosmina longirostris, hozzávetőlegesen 0,44 cm3 vizet szűr át táplálkozás céljából naponta.

Az alsóbbrendű rákok hasonlóan a kerekesférgekhez, zömmel detrituszal és baktériumokkal táplálkoznak, amit a víz átszűrésével szereznek meg. Mivel szűrő- készülékeik csupán nagyság szennti válogatásra képesek, bélcsatomájukba mindenféle emészthetetlen anyag is bekerül. A balatonvíz lebegőanyag tartalmának sokszor 90, sőt 98 %-át mésztartalmú agyagos iszap teszi ki. Ezért néha a planktonrákok, de a vízinövényekre telepedettek is - különösen viharosan szeles időben - akkor is éheznek, ha tele van a bélcsatomájuk bekebelezett "táplálékkal". De nemcsak a szervetlen és emészthetetlen anyagok csökkentik a felvett táplálék értékét, hanem az is, hogy egyes táplálékféleségek mennyire értékesíthetők egy- egy faj számára.

Porryi J. (1977) közlése szerint az 1970-es években részletesen tanulmányozták egy evezőlábú faj, az Eudiaptomus gracilis táplálkozását. A laboratóriumban 14C módszerrel végzett emésztési vizsgálatok azt mutatták, hogy a 3-20 pm mérettartományú algafajokat az állat fogyasztja, az értékesítés mértéke azonban algafajonként különböző. A Nitzschia communis-t nagy hatásfokkal, a Chlorella fajokat alig értékesítette. Az értékesítés mértéke szezonálisan is eltérő volt; nyáron a testsúly 17-18 %-át építette be az állat naponta, télen csupán 1-2 %-ot. A táplálék hasznosítása a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől is függött. Megvizsgálták az állat táplálkozását természetes körülmények között is és megállapították, hogy egy Eu. gracilis nyáron naponta átlagosan 1,4 ml vizet szűr át, télen pedig mindössze 0,1 ml-t. A táplálkozás mértékére 0 és 20 °C közötti hőmérséklet esetén elsősorban a hőmérséklet volt hatással, fölötte pedig a táplálék koncentrációja határozta meg a táplálkozás mértékét.

Az alsóbbrendű rákok oxigénigénye változó, ezért a lábak csapkodó mozgatása a táplálkozáson kivül a légzést is segíti. A csapások száma - bizonyos határok között - függ a víz oxigénellátottságától. A testüregeikben kenngő testnedvek, amelyek a "vér" szerepét is betöltik, legtöbbször színtelen vagy enyhén rózsaszínű,

579