Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
de kivételesen élénkvörös is lehet. Elég nagy számban él például a Balaton iszapjában, különösen az északi parthoz közeli területeken, a Cladocerákhoz tartozó Iliocryptus sordidus nevű pirosszinű rákocska, melynek testfolyadékából - számos más, pl. piros árvaszúnyoglárvák, csővájóférgek testfolyadékához hasonlóan - megtalálható a hemoglobin, melynek segítségével még alacsony oxigénkoncentráció mellett is megélnek. Az alsóbbrendű rákok többsége, így a vizibolhák jobbára csak a fény jelenlétét és irányát észlelik, képlátásuk vagy tárgyi térlátásuk nincsen. A legfejlettebb szeme a 10 mm-es nagyságot elérő, a Balaton legnagyobb testű, csaknem víztisztán átlátszó üvegrákjának a Leptodora kindti-nek van. Ez az egyetlen és különösen augusztusban nagy számban előforduló balatoni ragadozó ágascsápú rákfaj, amelynek 200-300 elemből összetett fekete szeme van. Nagy felületű, szeme testének előreálló részén bizonyára segítségére van a táplálék megszerzésében. Az üvegrák egyébként áldozatát érdekes módon a szitakötőhöz hasonlóan, lábaival kosárszerűen körülölelve magához szorítja, s úgy szívja ki belőle testnedveit. A nőstény vízibolhának háromféle petéje lehet. Kedvező életfeltételek esetén általában csak szűz peték jönnek létre. Számuk a fajtól és a táplálék mennyiségétől függ. A peték fejlődése a hőmérséklettől függ. Meleg időben már 2 nap alatt kifejlődnek a szülőkhöz teljesen hasonló utódok, amelyek az anyaállat vedlésekor jutnak a szabad vízbe, táplálkozásra és továbbnövekedésre azonnal képes állapotban. Az utódok az ivarérettség eléréséig általában ötször vedlenek. A teljesen kifejlett alsóbbrendű rákok életük folyamán akár 20 alkalommal képesek megvedleni és egyidejűleg utódokat világra hozni. A nagy vízibolha teljes kifejlődése 28 °C-on 26 napig tart, de 8 °C-os vízben ez 108 napig is eltarthat. Egy-egy nőstény élete folyamán több száz utóddal szaporíthatja az állományt. Külső körülmények megváltozásának hatására - pl. hőmérsékletcsökkenés, szűkös táplálék, túlságosan nagy egyedsűrűség nyomán - olyan utódok fejlődnek, amelyek petéinek egy részéből hímek, másik részéből pedig olyan nőstények lesznek, amelyekben ún. tartós peték alakulnak ki. A tartós peték fejlődése csak megtermékenyítés után fejeződik be, ha nem termékenyítik meg őket, akkor hamar felszívódnak. A megtermékenyített és kifejlett tartós petéket igen ellenálló, rendszerint barnás vagy feketés burok veszi körül. Ezek a kiszáradást és a fagyot is átvészelik. Gyakran kampószerű képletek találhatók rajtuk, amelyek elősegítik, hogy madarak vagy kétéltűek lábára tapadva más vizekbe is eljussanak. A téli petékből hosszabb idő múlva fejlődnek csak ki az új nőstények tavasszal, vagy esetleg nyáron. Ősszel az ágascsápú rákok a Balatonból szinte teljesen eltűnnek. Egyes fajoknak mint pl. az üvegráknak, vagy a tapadó vízibolhának egyetlen példányát sem lehet megtalálni a vízben (csak a tartós petéiket), más fajoknak mint pl. a hosszútüskés vízibolhának néhány példánya elevenen éli túl a hideg vízben a téli hónapokat. 580
