Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton hínárjai, a balatoni hinarasok
A nyár előrehaladtával a hínárlevél felhasználása fokozódik, egyre több a rágott levél... A nedvdús hínárszárban zöldes és vöröses árvaszúnyogálcák járatokat vájnak, táplálkozás közben búvóhelyet is készítenek. Hogy hínárosok egyes területein a hajtás alsó része már júniusban teljesen levéltelen, arra mutat, hogy az első leveleket talán halak legelik le. Különösen kedveli a szilvafalevelű hínár levelét a különben vegyes táplálékon élő pirosszemű kele. Júliusban még gyakoribb a leveleden hajtás és feltűnő a kocsányos hidra elszaporodása. Nyíltvízen a hínárágakhoz kicsiny, átlátszó testű ágascsápú rák (Syda crystal ina) tapad...fiatal vándorkagyló csak védettebb részeken, levélhónaljban maradt meg, éppen mint a tegzes bolharák. A vízszínen úszó hajtásokhoz tapadó nyálkacsomók árvaszúnyogok peterakásai. A hínár áthasonító működése következtében a balatonvízből kicsapódott mész vékony rétegben vonja be a széles leveleket. Ezt a mészkérget is felhasználják egyes hínárlakók búvóhely gyanánt. Az Ecnomus tenellus nevű tegzes házatlan álcája gyakori lakója a hínárleveleknek. . .Nyáron át sok csillangós véglény és kerekesféreg is tapad a hínár leveleire. A hínáros állatvilága ősz elején szeptemberben a leggazdagabb. Alig lehet ilyenkor a nyári hajtásokon egy-egy ép levelet találni. Az összerágott leveleknek csak csonkjai maradtak meg, s a levélhónaljban felgyülemlett iszap jellemző életközösséget rejteget, fonalférgekkel, kevéssertéjű férgekkel, piócákkal, evezőlábú rákokkal. Az össze-vissza fürt szárnak alig van hajtása, csak a fiatal, élénkzöld hajtások épek. Ezeken kevés a település. A régi pusztuló hajtásokat árvaszúnyogálcák lepik el, s minden alkalmas zugban megtaláljuk a tegzes bolharák lakásait. Ősz elején is gyakori hínáron a kocsányos hidra, 4-5 egyedből álló telepei ilyenkor 2-2,5 cm-t is elérnek. Élősködőit is megismerhetjük, amilyenek a Kerona és Trichodina nevű csillangós és a Hydramoeba hydroxena nevű gyökérlábú véglény. Egy másik, kicsiny termetű hidra (Hydra attenuata) jóval ritkább. Oly területeken, ahol a hínár meglehetősen épen maradt, ősz elejére igen elbok- rosodik. E területek élővilága is gazdag és változatos. Fiatal mocsári csigák (Radix auricularia, Radix ovata stb.) is mászkálnak rajta, amelyek azonban más hínárokról is előkerültek. Víziászka és fiatal vízipók (Argyroneta aquatica) is csatlakozik ősszel a hínáros nyári lakosságához. A korhadó szár helyenként már szeptemberben lefekszik, a szinte szabályos távolságban levő szárcsomókból kisarjadt fiatal hajtások sorai egyre jobban előtűnnek a mindinkább "megtisztuló" vízben. A többnyire leveleden hosszú hajtásokat az őszi viharok letépik, s hosszú göngyölegekbe fonva partra vetik; más helyeken, hullámjárás szerint, az ágak apró darabokra töredeznek... A Balaton másik főhínárja, a fiizéres süllőhínár, (Myriophyllum spicatum), a talajban, úgy látszik, kevésbé válogatós. Vörösbe hajló, dúsan elágazó bokrai megélnek köves talajon, pl. Badacsonyban, helyenként a köves partokat követik. Dúsan tenyészik az iszapos fenekű Keszthelyi-öbölben. Megél olyan területeken
