Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton hínárjai, a balatoni hinarasok
csökkent volna, mivel állományuk az erősen hínaras években is a mostanihoz hasonló lehetett. A balatom hinárosok, amint az már száz évvel ezelőtt Borbás V. hangsúlyozta, fontos szerepet töltenek be a tó szerves életében, nemcsak azért, mert tápanyagkonkurensei az algáknak, hanem jóval inkább azért mert különleges élőhelyet (biotopot) biztosítanak más élőlények számára. A hínárosokat mint élőhelyeket több mint ötven éve Entz G. és Sebestyén O. (1940, 1942) írták le mindmáig legszemléltetőbb módon, ezért röviden őket idézve ismertetjük a hinárosok szerepét a tó élővilágában. "A hínárost benépesítő életközösség szerkezetében, kifejlődésében, s a tó életében kifejtett jelentőségét tekintve is fontos szerep jut annak a körülménynek, hogy maga a hínár az év leforgása alatt hogyan tenyészik, milyen életkort fut be. kite- lel-e és hogyan, növekedése mikor a legerőteljesebb, mikor éri el fejlődésének azt a szakaszát, mikor a növény egyes részei esetleg a víz tükre fülé nyúlnak, mikor pusztul el stb. Mint alzat, milyen szervezetek megtelepedésére alkalmas, milyen mértékben ad búvó- vagy lesőhelyet, mely részei szolgálnak közvetlen táplálékul. A hínáros életközösségének sajátosságát elsősorban azok az állatok szabják meg, amelyeket táplálkozásuk is a hínárhoz köt... A hínáros vizében számos szabadonmozgó szervezet tenyészik, amelyek a hínármentes nyíltvízből hiányzanak. De behatolnak a hínárosba megcsappant egyedszámban a nyíltvíz lebegve élő lakói is (pl. fecskemoszat, Leptodora stb ), kis búvárpoloskák és számos hal tartózkodik a hínár között, búvóhelyet, táplálékot keresve. A hinárosok és a fenék lakói között sem vonható éles határ. A széleslevelű főhínár, a keszthelyi halász nyelvén szilvafalevelü hínár (uszányfü, békaszőlő, szárcsafú) iszapos helyeken tenyészik legdúsabban. Siófok, Szántód és Földvár előtt a sikér víz homokjában is gyökeret ver, de állománya ritka, hajtásai rövidek, nem bokrosodik, általában szegényesen fejlődik. Télen és kora tavasszal, más hínárokkal együtt, nem zavarja a tó egységes tükrét, gyöktörzse és kései törpe hajtásai a víz mélyén telelnek át. Májusban erőteljes fejlődésnek indul, úgyannyira, hogy e hó második felében szára még magas vízálláskor is a víz színén hever, s bimbós-virágós ágai a víz fölé emelkednek. A kocsányos hidra (Pelmatohydra oligactis) apró példányai, tegzesbolharák, egy-egy vándorkagyló, néhány halpióca jellemzik ilyenkor a hínáron élő állattársaságot. A megrágott levelek gyakorisága elárulja, hogy vízihernyók is megjelentek. Júniusban a vándorkagyló letelepülő lárvái tömegesen lepik el a hajtásnak főleg alsó részét...a talaj közelében levő részén sűrűn előfordul a Lithoglyphus csiga egyenként lerakott petéje, amelyek gyakorisága elárulja, hogy a csiga az iszapos fenékről mászott fel szilárd alzatra ragasztani petéit. Helyenként valamely vízi atka petecsomói alkotnak határozottan körülírt, de nem feltűnő foltokat. A víz felmelegedésével mind több a hidra, de egyedei még mindig kicsinyek, átlátszóak. Júniusban "fürdik" a ponty a hínár között, halpete, fiatal halivadék bőven akad. 561
