Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton hínárjai, a balatoni hinarasok
mentesnek tekintett déli part is az előzőekben ismertetett mértékben elhínárosodott. A hínárnak, legyen az vizben alámerülten lebegő életmódú, vagy vizben alámerül- ten legyökerező életmódú, egyaránt a vízben vagy az iszapban lévő tápanyagokra van szüksége. Ezek a tápanyagok vagy kívülről kerülnek a tóba, vagy ott keletkeznek pl. nitrogénfixálás révén. A hínarasodást tehát alapvetően csak a növényi tápanyagok csökkentésével lehet korlátozni. Az egyes hínárfajok évjáratok szerinti változásában döntően a tavasszal uralkodó időjárási viszonyok játszák a főszerepet. Ha a kitavaszodás kevéssé szeles és a nyugodt vízben mélyebbre és több fény hatolhat le, a csírák gyorsabban sarjadnak. Ilyenkor bőségesebb "hínártermésre" lehet számítani, különösen akkor, ha az év többi része is az átlagosnál kevésbé szeles. A hínár, amint az már Borbás V. is megírta nem szereti a szelet; az erősen és tartósan hullámzó víz nem kedvez a hínár fejlődésének, a viharosan háborgó hullámok pedig összetörik vagy kitépik a hínárt, s ezzel tönkreteszik azt. Az algásodás akkor árthat a vízben alámerülten élő hínárfajoknak, ha a tömegszaporodásuk okozta árnyékoló hatás akkor én őket, amikor fejlődésüknek abban a szakaszában vannak, amikor a maximális asszimilációt kell folytatniuk. Ez pedig a tavaszi, koranyári időszak, amikor igen ritkán fordult elő, hogy a kovaalgák oly mértékben szaporodjanak el, hogy árnyékoló hatásukkal megakadályozzák a hínár fejlődését. A kékalgák által nyáron előidézett vízszineződések és vízvirágzások idején pedig már mészbevonat borítja leveleiket és valószínűleg ilyenkor a fotoszintetizáló mechanizmusuk különleges módon működik. Ezért az árnyékolás nemigen okozhat zavart. Az algák véleményünk szerint csak egy módon árthatnak a hínámövények- nek: ha valamilyen specifikusan ható alléiopatikus anyagot termelnek és ezzel gátolják életfolyamataikat. Egyelőre ilyen anyagok nem ismeretesek. A hínámövényeknek azonban, mint minden természetben élő lénynek lehetnek kórokozóik és kártevőik. Ezzel kapcsolatos kutatásokról, irodalmi adatokról mncs tudomásunk, bár a hínárosok életközösségében olyan rovarok is találhatók, amelyeknek a lárvái egyes hínárfajokat károsítanak. A hínárt a növényevő amur elfogyasztja. Azt azonban nem tudni, hogy a Balatonban előforduló hínárfajok közül melyikkel táplálkozik leginkább A hetvenes évek elején felmerültek olyan javaslatok, hogy hínárirtás céljából a Balatonba amurt telepítsenek, de ezt elvetették, mivel nem látták biztosítottnak, hogy olyan helyen fogja a hínarat elpusztítani, ahol az szükséges lenne. A későbbiekben, a hatodik és a hetedik és a nyolcadik fejezetben ismertetjük az amurral kapcsolatos problémákat e tekintetben, s ezért itt csak annyit jegyzünk meg, hogy van amúr a Balatonban, hiszen a horgászok 1995-ben több mint hat tonnát fogtak belőle. Ezidő szerint nincs olyan feltételezés, hogy a tó hínarasodása az amurok miatt 560
