Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton algaflórája
Balatonban is igazolta, hogy a folyamat az algák fajszámának csökkenésével jár, már ami az elsődleges termelésben szerepet játszó fajok számát illeti. Nagyon részletesen vizsgálta a Balaton nyíltvízi algáit Hortobágyi T. (1950) 1942 júliusa és 1943 júniusa közötti egy év során, Balatonboglár előtt. Az algagyűjtéseket minden hónap utolsó harmadában általában csendes vagy gyengén hullámzó vízen haladó csónakkal húzott - 25-ös molnárszitából készült - planktonhálóval végezte a Balatonboglár előtti vízterületen. Januári mintáját a balatonboglári móló végén 28 cm vastag jégbe vágott léken keresztül vette. Az algákat a legkisebb rendszertani egységig meghatározta. Úgynevezett "relatív quantitativ" eljárással a meghatározott algafajok egymáshoz viszonyított arányát is megállapította. Hortobágyi T. összesen 401 alga fajt (taxont) mutatott ki, melyek közül 2 Cyanophyceát, 14 Flage Hátát, 2 Dinoflagellatát, 4 Chlorophyseát, 5 Conjugatát és 1 Heterocontát nem sikerült neki fajilag identifikálni. A kimutatott szervezetek közül 56-ot minősített "leggyakoribb"-nak, melyek közül az első 25 a következő volt az előfordulási gyakoriság alapján: 1. Gomphosphaeria lacustris 2. Cyclotella ocellata 3. " comta 4. Ceratium hirundinella 5. Cymbella prostata 6. " affinis 7. Fragilaria construens 8. Melosira granulata 9. Holopedia irregularis 10. Planctonema Lauterbomi 11. Phacotus lenticularis 12. Aphanizomenon flos-aquae 13. Glenodinium pulvisculus 14. Diploneis puella 15. Dictyosphaerium pulchellum 16. Gloeococcus Schroeteri 17. Amphora ovalis v. pediculus 18. Staurastrum contortum 19. Microcystis parasitica 20. " holsatica 21. Fragilaria capucina v. acuta 22. Ankistrodesmus falcatus 23. Peridinium inconspicuum 24. Gomphonema Olivaceum 25. Dinobryon divergens A felsorolt 25 faj azt a tarkaságot tükrözi, amiről Sebestyén O. írt. De még jobban tarka a kép, ha az 56 fajt tekintjük, mert köztük már a Nitzschia acicularis, a Diatoma vulgare, a Synechocystis crassa, a Scenedesmus intermedius, a Microcystis flos-aquae és más kova- kék- és zöldalgák szerepelnek. Figyelemre méltó az 1942. augusztusi meghatározások eredménye, ami szerint a kékalga fajok száma a júliusi 36-ról 27-re csökkent, de tömegük jelentősen gyarapodott. Az összes meghatározott faj közül a Aphanizomenon flos-aquae fordult elő a legnagyobb tömegben, amit a Gomphosphaeria lacustris követett a sorban. A harmadik, a leggyakoribb a legnagyobb tömeget jelentő faj a Ceratium hirundinella volt. Ezt a fajt a Phacotus lenticularis zöldalga faj követte számbelileg és tömegében. Nem túl nagy számban, de a gyakoriságban a 25. helyen szerep528