Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - Balaton eutrofizálódása és az eutrofizálódás hatása a tó vízminőségére

laboratóriumaiban végezték el, vagyis a mérések 95 %-a a vízgazdálkodási intézményekben történt.

A 24. és a 25. táblázatokban szereplő adatok azt mutatják, hogy a mérések gyakorisága az a-kloroűll maximumok "eltalálását" erősen befolyásolja. Példa erre az 1983. év, amikor a Keszthelyi-medence FB 16 jelű mérőpontján (tóközépen) a rendszeres kéthetenkénti mintázások során megállapított a-klorofill maximum a 24 számú táblázatban foglaltak szerint 64,5 mg/nv’ volt, míg ugyanitt 1983. július 27-én az Anabaena spiroides által okozott vízvirágzáskor az x-el jelölt rendkívüli mérés eredménye a 25. számú táblázatban található adat szerint 233,1 mg/nv’ volt! Ez a vízvirágzás egyébként "teljesen átcsúszott" a rendszeres kéthetes mérések idő- és térhálóján, vagyis annak keretében nem volt észlelhető. Több hasonló példát is lehetne bemutatni annak illusztrálására, hogy egészen pontos képet az a-klorofill koncentrációk alakulásáról csak akkor kaphatnánk, ha a tónak legalább 60 mintavételi pontján a jégolvadás befejeződésétől kezdve a befagyás kezdetéig egész évben kétnaponként meghatároznánk az a-klorofill tartalmat, a b-klorofill tartalmat és a feopigmentek mennyiségét. (A b-klorofill a Balatonban elsősorban a zöldalgák jelenlétét jelzi, míg a feofitinek (feopigmentek) mennyiségéből a kékalgák fiziológiai (vitalitási) állapotára következtethetünk. A kékalgák szaporodó fázisában a feofitinek mennyisége igen alacsony, pusztuló vagy stagnáló fázisukban igen magas arányú szokott lenni.)

A 22-25. táblázatok adatai alapján bizonyos tendenciákat ki lehetett mutatni, de határozott megállapítások megtételére nem nyújtanak lehetőséget.

Tendenciaként megállapítható volt, hogy a kékalgásodás mindig a Keszthelyi-medencéből kiindulva terjedt és hatalmasodott el a tóban a Keleti-medencéig.

A 100 mg/m’-nél nagyobb a-klorofill maximum egészen 1992-ig csak a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencékben volt mérhető, 1992-ben azonban egy alkalommal a Középső-medencében is előfordult. A 100 mg/m3 feletti maximumok néhány kivételtől eltekintve mindig augusztusban, az esetek többségében a hónap második és harmadik dekádjában fordultak elő.

1 mg/m3-nél kisebb a-klorofill koncentrációkat csak a Keleti-medencében lehetett észlelni.

Az egyes évek a-klorofill maximumainak "nagy" és "kis" értékei között szabályszerű ingadozás csak a Szigligeti-medencében jelentkezett, ahol a páros évek maximumai a 22. számú táblázat adatai szerint két-háromszorosan haladták meg a páratlan évek maximumait. Ugyanez a jelenség a minimumoknál és az átlagoknál nem állapítható meg, s a többi medencénél sem lehet az adatokból valamilyen szabályszerűségre következtetni.

Az algák elszaporodását és ezzel együtt az a-klorofill koncentrációk alakulását az eddigi vizsgálatok szerint több tényező befolyásolhatja jelentősebb mértékben.

499