Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - Balaton eutrofizálódása és az eutrofizálódás hatása a tó vízminőségére
Az egyik befolyásoló tényező a számukra szükséges növényi tápanyagmenynyi ség elegendősége vagy szűkössége (esetlegesen hiánya), amint azt az előzőekben általánosságban már ismertettük. A tápanyagmennyiség csökkenésének tendenciája a balatonvízben az 1980-as évek közepétől kezdve konkrétan is megmutatkozot; a Keszthelyi-medencében nagyobb, a Keleti-medencében kisebb mértékben. A KDT VÍZIG laboratóriumának mérési adatai alapján megállapítható volt, hogy az ásványi-nitrogén az 1986- 1992. évek között a tóvízben Keszthelynél 50, Szigligetnél 39, Balatonszemesnél 38, Siófoknál 49 százalékkal csökkent. Csaknem hasonló arányban csökkent az ortofoszfát-P mennyisége is, ami Keszthelynél 66, Szigligetnél 56, Balatonszemesnél 46, Siófoknál 77 százalékkal volt alacsonyabb, mint a korábbi évtizedben. A tápanyagcsökkenés és különösen az N/P arány alacsony értékei a nitrogén- kötő heterocisztás fonalas kékalgáknak kedveznek, mivel ezek a nitrogénigényüket a légköri nitrogén fixálásával ki tudják elégíteni, s ezenkívül alacsony ortofoszfát- P koncentrációk esetén is normális az életműködésük. A tápanyagmennyiségek csökkenése ezeket a kékalgákat abszolút előnyös helyzetbe hozta a valódi sejtmagvas (eukarióta) algafajokkal szemben, s ezért azok a magasabb, 20-21 °C-t meghaladó vizhőmérséklet idején teljesen háttérbe szorultak, illetve szorulnak. A nitrogénkötő heterocisztás fonalas kékalga uralom (dominancia) 10 alatti N/P arány esetén mindenkor kialakul, ha a hőmérséklet az előbbi értékeket elérte. Az N/P arány, a vízhőmérséklet és az a-klorofill adatok havi átlagai alapján meg lehetett állapítani, hogy a tápanyagtartalom arány, a vízhőmérséklet a Keszthelyimedencében a legkedvezőbb (optimális) ezeknek a kékalgáknak, s onnan a Keleti- medence irányában haladva az életműködésük környezeti feltételei ezek tekintetében romlanak és ez tükröződik az a-klorofill adatok alakulásában is. A heterocisztás nitrogénkötő kékalgák jelenléte a tóvízben általában a nyári időszakra jellemző, de ilyenkor óriási tömegben elszaporodhatnak és rendkívül nagy biomasszát képezhetnek. Tömegprodukciójuktól függően az általuk fixált nitrogén mennyisége egyes években elérheti, sőt meg is haladhatja a tó egész évi külső nitrogénterhelését. 1986-1990 között az általuk produkált nitrogén becslések szerint 700-1.700 tonna/év volt, de 1992-ben elérte a 3.800 tonnát. A kékalgák, és tavaszi-őszi időszakban a kovaalgák és más algafajok, évente mintegy 80.000 - 100.000 tonna szerves szénnel gyarapították a tó szerves szénkészletét. Ennek mintegy negyven százaléka a heterocisztás nitrogénkötő kékalgák tömegszaporulata idején termelődött. Ez a szerves szénmennyiség egyéb bakteriális produkcióval bővül és elérheti a 175.000 t/év mennyiséget. Ezek igen nagy meny- nyiségek, hiszen a korábban bemutatott arányszámok alapján az egész tóvízben egyenletesen eloszolva 175 mg/1 koncentrációt jelentenének, ha a fogyasztó (konzumens) szervezetek nem alakítanák C02-vé ennek a legnagyobb részét. Azt, 500'
