Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
Az 1995-ben meghatározott (kimutatott) kalciumion mennyiségek egyben azt is bizonyítják, hogy a vízgyűjtőn a korábbi évtized(ek)ben bekövetkezett jelentős emberi beavatkozások (bauxitbányászat, Kis-Balaton VR létesítése) a tóvíz kalciumion tartalmában nem okozott változást. A magnéziumion (Mg2+) tartalom Ludány Gy. (1929) által analizált balatonvízben 39,7 mg/1, Müller S. (1929 a) által vizsgáltakban 32,0-40,8 mg/1 közötti mennyiségű volt. Entz B. 1950-ben átlag 49,0 mg/1 mennyiséget mutatott ki. Az 1969. és az 1995. évek között mintavételi helyektől és időpontoktól függően 26,0-71,3 mg/1 közötti magnéziumion koncentrációkat mértek. A Keszthelyi-medence tóközépi mintavételi helyéről merített vízminták 1988- ban 35,3-47,4 mg/1, 1995-ben 44,1-49,4 mg/1 közötti mennyiségben tartalmaztak magnéziumionokat, amelyek némileg magasabbak voltak az 1969. évi 32,1-41,8 mg/1 értékeknél. A Keleti-medence tóközépi mintavételi pontjáról származó vízminták magnéziumion tartalma 1988-ban 43,8-52,3 mg/1, 1995-ben 56,0-71,3 mg/1. közötti volt, ami lényegesen meghaladta az 1969. évi 37,9-44,7 mg/1 közötti értékeket. Megállapítható, hogy a magnéziumionok mennyisége a Keszthelyimedencében közel azonos volt az Ilosvay L. (1898) által kimutatott 43,5-48,4 mg/1 magnéziumionnak megfelelő magnéziummennyiséggel, de a Keleti-medencében az 1995. évi koncentrációk jelentősen meghaladták azt. A magnéziumionok betömé- yedése (koncentrációjuk emelkedése) a hidrometeorológiai viszonyok változásainak megfelelően nőtt, ellentétben a kalciumionokéval, melyeknek a "feleslegét" az 1980-as évek második és az 1990-es évek első felében az algásodás által előidézett fokozott mészkiválás felemésztette. Igen valószínű, hogy a hidrometeorológiai viszonyok kedvező változásával és a vízháztartási tényezők "normalizálódásával" a tó vizének magnéziumion koncentrációja a Kel éti-medencében ismét a korábbi szintre áll vissza. A tó vizének nátriumion tartalma Ludány Gy. (1929) vizsgálata szennt 24,0 mg/1, Müller S. (1929 a.) szerint 19,0-24,6 mg/1 koncentrációjú volt. Entz B. 1950-ben átlag 42,0 mg/1 mennyiséget mutatott ki. Az 1969. és az 1995. évek között az előbbiek nem jelzettek szerint 12,0-41,5 mg/1 közötti nátriumion koncentrációkat mértek. A Keszthelyi-medence tóközépi mintavételi helyéről merített vízminták 1988- ban 17,6-28,3 mg/1, 1995-ben 21,9-37,9 mg/1 közötti mennyiségben tartalmaztak nátnumionokat, amelyek magasabbak voltak az 1969. évi 16,4-27,2 mg/1 közötti értékeknél. A Keleti-medence tóközépi mintavételi pontjáról származó vízminták nátriumion tartalma 1988-ban 22,2-29,5 mg/1, 1995-ben 36,6-41,5 mg/1 közötti volt, ami különösen 1995-ben lényegesen magasabb volt az 1969. évi 18,0-22,4 mg/1 értékeknél. 474
