Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
Ilosvcty' L. (1898) száz évvel ezelőtt 11,6-22,6 mg/1 nátriumionoknak megfelelő nátriummennyiséget mutatott ki a balatonvizből, s ehhez viszonyítva valameny- nyi e századi analitikai adat magasabb, különösen az 1995. éviek. Ha figyelembe vesszük, hogy a nátriumionokat is érintette bizonyos mértékben a betöményedés, akkor is megállapítható, hogy a tóvíz nátriumion tartalma a civilizációs hatások következtében emelkedett, főleg az utolsó ötven évben. A káliumion (K+) tartalom Ludárty Gy. (1929) által elemzett vízben 5,3 mg/1, Müller S. (1929 a.) által vizsgáltakban 3,4-9,1 mg/1 közötti mennyiségű volt. Entz B. 1950-ben átlag 5,9 mg/1 mennyiséget mutatott ki. Az 1969. és az 1995. évek között az előbbiekben jelzettek szerint 3,5-10,9 mg/1, közötti káliumion koncentrációkat mértek. A Keszthelyi-medence tóközépi mintavételi helyéről merített vízminták 1988- ban 4,0-5,9 mg/1, 1995-ben 5,7-7,1 mg/1 közötti mennyiségben tartalmaztak káliumionokat, amelyek hasonlóak voltak az 1969. évi 4,9-7,6 mg/1 közötti értékekhez. A Keleti-medence tóközépi mintavételi pontjáról számlázó vízminták káliumion tartalma 1988-ban 5,3-6,9 mg/1, 1995-ben 7,3-10,9 mg/1 közötti volt, s ami különösen 1995-ben lényegesen magasabb volt az 1969. évi 5,0-6,4 mg/1 értékeknél. Ilosvay L. (1898) száz évvel ezelőtt 6,3-11,7 mg/1 káliumionoknak megfelelő káliummennyiséget mutatott ki a balatonvizből, s ez az 1995. évben a Keletimedencében mért értékekkel azonos. A tó vizének karbonátion (C032) tartalma Ludány Gy. (1929) vizsgálata szerint 12,4 mg/1, Midler S. (1929 a.) szerint 2,2-10,9 mg/1 koncentrációjú volt. Entz B 1950-ben átlag 10,4 mg/1 mennyiséget mutatott ki. Az 1969. és az 1995. évek között az előbbiekben jelzettek szerint 2,4-84,0 mg/1 közötti karbonátion koncentrációkat mértek. (Az utóbbi igen magas értéket 1969-ben három esetben is kimutatták.) A Keszthelyi-medence tóközépi mintavételi helyéről merített vízminták 1995- ben 2,4-13,8 mg/1 közötti mennyiségben tartalmaztak karbonátionokat, amelyek összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak voltak az 1969. évi 12,0-84,0 mg/1 közötti értékeknél Teljesen hasonló volt a helyzet a Keleti-medencében, ahol 1995-ben 2,4-5,6 mg/1, 1969-ben pedig 21,6-84,0 mg/1 közötti értékeket mértek. Ilosvay L. száz évvel ezelőtt nem mért karbonáttartalmat. (Az 1969. évi mérési eredmények valószínűleg más mérési metodika alapján születtek.) A Balaton vizének hidrokarbonátion (HC03) Ludány Gy. (1929) vizsgálata szennt 277,5 mg/1, Midler S. (1929 a.) szerint 239-277 mg/1 koncentrációjú volt. Entz B 1950-ben átlag 278 mg/1 mennyiséget mutatott ki. 475
