Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
kimosódott és a megtámasztás nélkül maradt rézsű a jégnyomást nehezen viselte el. A második változatban a lábazati rakatot megrövidítették a vízalatti betonszakasszal együtt, s a pátrialemezes hullámvédőt elhagyták belőle. Emiatt az építés időtartama alatt a lábazati rakatot másképpen kellett kialakítani. Végül is ez a BVK parvédőmű szelvénytípus vált később általánossá, mivel számos előnye volt az előzőekhez képest. Ennek a szelvénytípusnak az elerjedésével a partvédőművek magassága stabilizálódott: a déli parton általában +182 cm, az északi parton Balatonkenese és Keszthely között +172 cm - ezen belül Tihany és Balatonszepezd között +162 cm - magasságúra épültek a partvédőművek. A partvédőművek építése és vonalvezetése során a Balaton partszéli területeiből feltöltések történtek. 1975-ig kb. 2,85 km2 nagyságú területet töltöttek fel a tóból, mmtegy 4,9 millió m3, a mederből kikötőit anyag felhasználásával. Eredetileg az 1970-ben elkészített első Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programban ennél jóval nagyobb, mintegy 8 km2 feltöltését vették tervbe. Az 1975-ig partvédőművekkel ellátott parthossz adatokat az előbbiekben a Balatont térképezésével kapcsolatban ismertettük. Az 1980-81. évi állapotot tómedencék szerint az alábbiakban mutatjuk be a Vízgazdálkodási Intézet felmérése alapján.- A Keszthelyi-medencében a 32,1 km teljes parthosszból 4,5 km volt védett. (14 %)- A Szigligeti-medencében a 39,0 km teljes parthosszból 5,8 km volt védett. (14,9 %)- A Középső-medencében a 77,7 km teljes parthosszból 37,2 km volt védett. (47,9 %)- A Keleti-medencében a 84,5 km teljes parthosszból 51,5 km volt védett. (60,9 %) Az 1986. évi állapot szerint a Balaton 235,6 km-es partvonalából összesen 81,3 km hosszúságban kőbeton, végleges partvédőművel volt ellátva, míg 23,7 km hosszban ideiglenes jellegű, kőszórással védték a partot. Míg az északi part teljes hosszának mintegy 21,5 %-án volt végleges vagy ideiglenes partvédőmű, addig ez az arány a déli parton 63,5 % volt.Ezek az adatok azt mutatják, hogy a partvédő művek túlnyomórészt (közel 90 %-ban) az 1960-1985. évek közötti időben épültek, legnagyobbrészt állami költséggel. Az 1986-1995. évek között a partvédő művek építése jelentősen lecsökkent ezért - az időközben bekövetkezett partvédőmű pusztulásokat is figyelembe véve - a fenti adatok lényegesen nem változtak. A Balaton part szabályozásához és védelméhez a hajó- és vitorláskikötők építése is hozzátartozik. Az első kikötőket a nagyobb fürdőtelepeknél építették. A Balatoni kikötők építésével kapcsolatban két típust lehet megkülönböztetni: az egyik a déli parti kétmólós, a másik az északi parti egymólós típus. A déli partiak közül a siófoki, mint torkolati mű létesült es csak később vált igazán hajókikötővé. A siófoki kikötő adottságai folytán a Balaton egyetlen téli kikötője. A déli parti kikötőkre a hosszú móló a jellemző, mivel csak így érhető el a hajók merüléséhez szükséges mélység. A mólók közötti rész egyfajta csatornaként működik, melyet a feliszapolódás miatt rendszeresen kotorni kellett. Az északi part 459
