Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
egymólós kikötőinél a nagyobb vízmélység miatt a kikötőket a partvonalhoz igazodva különbözőképpen lehetett kiképezni de itt is néhány kikötőnél, mint pl. a balatonfüredinél gyakorta kellett a felhalmozódott iszapot kikotomi. A Balaton partja mentén az 1980-as évek közepéig 23 nagyobb kikötő épült, s ezek néhány kivételtől eltekintve a MAHART kezelésében voltak, illetve vannak. Több kikötőben vitorláskikötő is létesült, vagy a közforgalmú kikötőkben biztosítottak a vitorlások részére kikötőhelyeket. Az 1980-as években külön vitorláskikötők is épültek kereskedelmi vállalkozásként (pl. Tihanyban). Ezt megelőző időkből összesen 14 több-kevésbé jól kiépített vitorlás- és csónakkikötőt tartottak nyilván. A balatoni kikötők és rakodók fontosabb adatait Kertai Ede (1974) "Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai - Tavi kikötők" c. könyve tartalmazza az 1970-es évek közepéig. Ebből kitűnik, hogy 20 balatoni kikötő összesen 26,3 hektár területet foglalt el a Balatonból, 3811 méter hosszúságú mólóval és 6 100 méter hosszúságú partvédő művel rendelkeztek. A legtöbb mai balatoni közforgalmú hajókikötő K. Nagy Dezső tervei alapján és irányításával épült eredetileg. Nyolc ilyen balatoni közforgalmú kikötőt 1975-ig három alkalommal újítottak fel. A Balatonban az első mederszabályozási munkákat a hajózóutakban a hajózáshoz, továbbá néhány strandon a fürdőzéshez szükséges vízmélység biztosítására végezték. Ezek a tavi üledék (iszap) eltávolításából, esetenként a nádasok irtásából álltak. Az 1970-es évek közepétől előtérbe kerültek a vízminőség javítását szolgáló kotrások, amikor különböző módon, pl. iszapcsapdák létesítésével vagy rétegkotrással az erősen eutrofizálódó tórészeken végeztek ilyen munkákat. Az 1990-es évek elején pedig ún. "lepelkotrások"-ra került sor. A Balatonból kotrásokkal eltávolított üledékmennyiségek adatait a második fejezetben a tó feliszapolódásával kapcsolatban részletesen ismertettük. A tómeder szabályozásához tartozó másik fontos kérdés, a partvonal mentén (sokszor a kikötők létesítményei és a partvédőművek miatt) kialakuló usza- dékgyűjtő "szennyzugok" megszüntetése. E tekintetben az 1980-as években számos helyen partvonal-igazítások kiépítésével intézkedések történtek, de teljes megszüntetésük meg nem történt meg. A tómedemek és a tó partvonalának szabályozása folyamatos feladat, mivel mindkettő állandó változásban van, részben természetes okok, részben emberi beavatkozások miatt. A tómeder és a partvonal szabályozásakor azonban mindig a lehető legjobb áramlási viszonyok elősegítésére és ezzel a vízminőség javítására kell törekedni. A megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok következtében azzal is számolni kell, hogy ezeknek a feladatoknak az ellátása nagyobb nehézségekkel jár majd, különösen akkor amikor a partvédő művek állagának romlása miatt egyes partszakaszokon nagyobb mértékű problémák fognak jelentkezni. 460
