Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
A Balaton-kömyék regionális tervének 1963-ban történt elfogadása és minisztertanácsi határozatként való közzététele után megkezdődött a Balaton partjának felmérése azzal a céllal, hogy a fejlesztési program területi igényének figyelembevételével meghatározzák a tóból visszanyerhető területek nagyságát. Meg kellett határozni az ideiglenes fejlesztések vonalát, amely a korábban bekövetkezett elhabolódások miatt eltorzulások kiegyenesítését, illetve a szemétzugok kiiktatását célozta. Ezen a vonalon csak az ún. "ideiglenes művek" (kőrakat) építése volt engedélyezhető, azzal a meggondolással, hogy fejlesztési elhatározás esetén a kőművek anyaga nagyrészt visszanyerhető legyen. Ahol a végleges szabályozási vonal meghatározott volt, ott viszont csak végleges szerkezetű kőbeton partvédő műveket lehetett építeni. A megnövekedett üdülési igények új strandok létesítését tették szükségessé, mivel 1959-ben nagyobb befogadóképességű strand csak Siófokon, Fonyódon, Balatonalmádiban és Keszthelyen létezett. Ezen kivül a közvetlen partmenti kempingek és nagyobb befogadóképességű üdülők és szállodák építését is előirányozták. Ezeknek a célkitűzéseknek a valóraváltása érdekében a tó által korábban elhabolt területek feltöltését és partvédő művekkel való ellátását kellett megvalósítani. Az 1960-as évek elején elkezdődött a Balatoni Vízügyi Kirendeltségnél olyan új típusú partvédő mű tervezése, amely a tömegméretű igények kielégítésére alkalmas, de pályázatot hirdettek előregyártott elemekből készíthető partvédőművek tervezésére és kivitelezésére is. Az 1960-as évek elején a pályázatok két tervet elfogadtak és azokat kísérletképpen megvalósították. A VIZITERV egyik partvédőmű típusát a Zamárdi strandon építették meg, amely egy vasbeton szádfal volt, s ezt betontömb támasztotta meg és előregyártott járólemezzel összeépített hullámtörő gerenda zárt le. Építése a ferde szádfala miatt rendkívül nehézkes volt és más építési problémák is jelentkeztek. A szádpallók mögött levő gyenge beton kiürege- lődött, ezért betonnal injektálni kellett. Ennek ellenére a mögötte levő feltöltést a felcsapódó hullámok elmosták. A másik partvédőmű előregyártott elemekből a balatonszárszói strandon került megépítésre, de ez meg igen nehézkes építése és az elemek bizonytalan illesztése miatt nem vált be. Voltak más próbálkozások, ahol aszfaltpaneles megoldást alkalmaztak, de ez sem vált be. A BVK-en is kidolgoztak egy előregyártott ún. lábelemes típust, ami Siófoknál az Arany-part egy szakaszán még ma is áll. A lábelem a sok szöglet miatt bonyolult zsaluzást igényelt, a csatlakozó hézagokat víz alatt szilárduló műanyag habarccsal kellett kitölteni. Ez a megoldás egyébként a kőbetonos partszakaszba jól beilleszthető és az 1970-es években is alkalmazták még. A legszélesebb körben alkalmazásra került ún. kőmagos BVK partvédőmű típus 1965. körül kezdett kialakulni, s első változatában lábazati rakat nélkül, fenékig nyúló vízalatti betonlábazattal készült, pátria hullámlemezzel. Ez a pátrialemezes rész nem állt jól ellen a hullámverésnek, a rézsűlábtól a finom mederanyag 458
