Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig

vk=0,02 m/s; H=2,8 ni vízállásnál, A=61,2 m2 nedvesített területnél és Q=62,13 m3/s mért vízhozamnál."

Ebből kiviláglik, hogy a Sió vízfolyásának sebessége az alsó szakaszon valóban folyóvízi sebesség lehet, ha megfelelően nagy a vízhozama. Ilyen sebesség mellett, ha a csatorna nedvesített területe elegendő és a partok állékonyak, a Balatonból a Sión keresztül 60-80 m3/s vízmennyiség leereszthető még akkor is, ha a mederfenék esése napjainkban sem több a Kapos torkolata alatt 14 cm/km-nél.

A Balaton szabályozásának tehát az elvi feltételei jelenleg adottak: a siófoki leeresztő-zsilip kapacitása és a Sió-csatorna vízszállító képessége között az összhang létrejöhet, ha az alsó szakasz bővítése is befejeződik.. A hangsúly a vízkormányzás gyakorlati megvalósítására helyeződött át, ami a Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetésének és munkatársainak a feladata. A múlt azonban arra figyelmeztet, hogy a zsilip és a Sió-csatorna jó karbantartásáról egyetlen napra sem szabad megfeledkezni. A karbantartáshoz, amint a múltból idézett példák mutatták, a megfelelő anyagi fedezetet kell biztosítani.

A Balaton vízszintjének szabályozásához szorosan kapcsolódik a tó partjának és medrének szabályozása, vagy amint Cholnoky J. írta: "...alacsony partoknak árvizgátakkal való védelme".

Az első olyan tudományos dolgozat amely a tószabályozás szükségességét bemutatta és konkrét tószabályozási javaslatokat tartalmazott Kolossváry Ödön (1916) munkája volt, amelyre már többször hivatkoztunk. Most csak azt említjük meg, hogy a tó szabályozásával kapcsolatban két dolgot különösen szorgalmazott és az alábbiakat írta róluk:

"...a jövőre nézve teljesen megokolt, hogy a Balaton maximális vízszinét + 110 m magasságban szabjuk meg, a mely vízállás minden érdeket és első sorban a furdőző közönség érdekeit teljesen ki elégíti... Mi után pedig a Balaton vizszinének +110 m magasságban való állandósítása esetén a telepek már kisebb mértékben, de mégis ki lennének téve.. .veszedelmeknek, első és legsürgősebb teendő a meglevő és az ezután keletkező villatelepeknek eme bajoktól való megvédése.

Szükséges tehát a tó hullámaira való tekintettel a védőtöltéseknek a vízszin fölött 1 m magasra való kiépítése és a víz felőli oldalon kőburkolattal való biztosítása."

A partvédőművek ha évtizedekkel később ugyan, de nagyobbrészt megépültek, amint az a későbbiekből kitűnik. A másik, Kolossváry Ö. által szorgalmazott dolog, a parti sétány, sajnos nem valósult meg, pedig az alábbi érvelése logikusnak látszott:

"Mivel pedig sok telepen, Világoson, Lellén stb. a parczellák teljesen a Balatonba nyúlnak és így a közönség a Balatontól el van zárva, megokoltnak mutatkozik a védőtöltéseknek parti sétautak gyanánt való kiépítése úgy hogy idők múltával e parti sétányon a közönség az egyik fürdőhelyről a másikra gyalogszerrel is átsétálhasson... A földmívelésügyi miniszter e tekintetben a parti sétaút és homokfürdő kiépítésére vonatkozó normálprofilt nemcsak megállapította, hanem az érde454