Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
Magában a Sió-mederben 1934-et követően, néhány éles kanyar átmetszésén és a partbiztosításokon kívül semmiféle munkát nem végeztek a második világháborút követő időkig. Az 1930-as évek közepéig elvégzett bővítési munkák igazi vizsgája az 1941- 42-es években következett be, amikor a tó árvizei idején bebizonyosodott, hogy a zsilip és a csatorna tényleges vízemésztése éppen a kritikus időben nem éri el az 50 mVs-ot, aminek a legfőbb oka az volt, hogy - bár a felső szakaszon le tudott folyni ekkora vízmennyiség - az első, ozorai szakaszon a Kapos árhullámai vissza- duzzasztották a vizet. A Sió-csatorna a bővítési munkák nyomán viszont hajózhatóvá vált a kisebb hajók számára, sőt ha kedvező vízállást lehetet biztosítani, akkor a nagyobb hajók is közlekedhettek benne. Ez a hajózhatóság azonban csak a zsilipig tartott, mert a hajókat a Sióból a Balatonba, vagy megfordítva görgőkön vontatva kellett átvinni. Amikor tehát az 1930-as évek második felében megkezdődött egy új Sió felső-torkolati mű és zsilip tervezése, a Duna és a Balaton közötti közvetlen hajózási összeköttetést is figyelembe vették. A második világháború előtt készült tervek tehát egy hajózsilip, egy leeresztő-zsilip és velük kapcsolatban egy vizierőmű építést foglaltak magukba. Az építés sorrendjében először a hajózsilipet kívánták megépíteni azzal az elgondolással, hogy amíg az új leeresztő zsilip megépül, addig a hajózsilippel szabályozzák a tó vízszintjét. A hajózsilip tervezője Ditroy János volt, a felső torkolati mű terve - beleértve a kikötők tervezését - több tervező részvételével készült el. A tervek szerint a személyhajók kikötőjéhez csatlakozva épült a vízleeresztő zsilip, a hajózsilipet pedig a teherkikötő és a Sió-meder közötti átvágásban helyezték el. A Sió felső-torkolati mű építése 1941-ben kezdődött el. A munkát a Balatoni Kikötők Felügyelősége vezette Hock Károly irányításával. A földmunkát házi kezelésben, a talajvízszint süllyesztést, betonozást, vasalkatrészek készítését vállalkozókkal végeztették A hajózsilip lényegében 1943-ra elkészült, csak a vasszerkezetet nem tudta a MÁVAG leszállítani a háborús események miatt. Ugyancsak emiatt halasztódott a vizleeresztő zsilip építésének megkezdése az 1944. évről 1946 végére. A vizierőmű megvalósítását elhalasztották és később sem építették meg. A vízleeresztő zsilipet és a hozzá csatlakozó energiatörő medencét egyetlen nagyméretű, 12,4x28,5 m alapú vasbeton szekrényre alapozták, amelyet süllyesztéssel juttattak 12,6 méterrel mélyebbre a Balaton Siófoki vízmércéjének "0" (104,09 m A.f.) szintjénél. A vízleeresztő zsilipnek két, egyenként 4 méter széles nyílása volt, amelyeknek egyenként 4-5 tonnás tábláit nagy áttételű felhúzó szerkezettel lehetet mozgatni. A leeresztő zsilip Balaton felőli küszöbszintjét 102,50 m A.f. szinten helyezték el, ami lehetővé tette hogy a Balaton vize akár 2,5 m vasta452
