Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
levezetni. Az 1908 évi XLIX te. elfogadásával az Országgyűlés a Balaton- és a Sió-szabályozás céljaira 5 millió 500 ezer koronát szavazott meg és ennek nyomán megindulhatott a Sió-meder bővitése a Kapos beömléséig 50 m3/s, a Kapos torkolatától lefelé pedig 90 m3/s teljesítményűre. A szabályozási munkálatok a Siófok és Kiliti közötti szakaszon, a zsilip alatt mintegy 1 km-re kezdődtek meg. A Sió-meder bővítési munkái 1913-ban vettek nagyobb lendületet, de az első világháború megakasztotta azt. A folytatás az 1920-as években vontatottan haladt, igy a tervezett bővítéssel csak 1934-ben készültek el. A Sió-zsilipnél az 1920-as évek elején előkerültek a régi problémák; az utófenék kimélyülése és a mederoldalak kimosódása. A kimosódások már a zsilip- építményt veszélyeztették, ezért egy fenékbiztosító bukógátat építettek 15 m hosszban a Sió-szabályozás felső végénél kőszórásból 1923. április 7. és július 21. között. Ez a bukógát rövid életűnek bizonyult (annak ellenére, hogy 5 és félmillió pengőbe került), mert 1925. tavaszán szétesett. Maradványai azonban elégségesnek bizonyultak a további fenékmélyülések megakadályozására. A több mint 30 éves zsilipet viszont általános javításban kellett részesíteni. A javításokat 1927. nyarán végezték el úgy, hogy a zsilip fölött zárógátat építettek kettős szádfallal s közéjük agyagréteget döngöltek. Ez lehetővé tette a zsilip "szárazra állítását" és tüzetes átvizsgálását. A falazatba lyukakat fúrtak és azokon keresztül cementhabarcs besajtolásával tömhették az üregeket és repedéseket. Átfestették a vasrészeket és az utófenék hibáit is kijavították. Ezenkívül helyreállították a zsilip alatti jobboldali partfalat, amely a javítások kezdete előtt a vontatóúttal együtt 40 méter hosszan beomlott. A munkák során ismét tekintélyes mennyiségű, több mint 600 m3 terméskövet használtak fel. Az előirányzott munkák közül nem sikerült megvalósítani a fogasléc cseréket és beépíteni az utófenék védelmét szolgáló energiamegsemmisítő ugratósarkantyúkat, mert a zsilip alatti Sió szakaszt egészségügyi okok miatt vízzel kellett ellátni, s ezért a mederzárást el kellett bontani. A nagyjavítás után néhány évvel a zsilipen átzúduló víz ereje (mivel a korábbiaknál most már jóval több vizet eresztettek) megbontotta az utófeneket védő kőlábazatot, ami 1932-ben belecsúszott a forgóba, veszélyeztetve a nemrég kijavított utófenék épségét. Ezért a kőlábazatot 140 m3 terméskő beépítésével helyreállították, kiálló kődarabokat építettek bele az érdesség növelésére, a felszínét pedig cementhabarccsal öntötték le. Két év múlva ismét átvizsgálták a zsilipet, amelyet ezúttal rendbenlévőnek találtak, csak az utófenék alatt voltak már ismét kiüregelődések. Az utófenék helyreállításán kívül megépítették a korábban tervbevett kísérleti vízugratókat, ener- gi amegsemmi sí tőket. Az 1934-es felülvizsgálat egyértelművé tette, hogy az 1892. novemberétől működtetett zsilip a leggondosabb karbantartás mellett sem felel meg a Balaton vízszintszabályozási követelményeinek. 451
